Midőn megjósolom, hogy a budapesti football-pályák nemsokára véres csaták szinhelyei lesznek, azt hiszen nem tévedek. De ne gondolják, hogy a játékosok között, ments Isten ! Az igen tisztelt publikum fog csatázni, igen, ő az *ezer szemű*, *ezer nyelvű* Caesar !

Azon mértékben, a mint játékosaink belészoktak a finomabb játékba, azon mértékben – vagy még gyorsabban – halad lefelé egy lejtőn a mi kedves közönségünk, lejtőn, a mely nemsokára bizonyos bécsi nívó alá szállítandja őket.

Folyó hó 26-án tartott egyik bajnoki mérkőzésen voltam tanuja a jelenetnek, melyekből következtethettem arra a hallatlan durvaságra, melyben a football-matchek nézőközönségének egy bizonyos része leledzik. Ez a bizonyos rész rendesen a 20. kr-os helyen szokott megjelenni, a honnan szitkozódásával és üvöltözésével nem csak a bíró működését, de a játékot is zavarja.

Nem csekély csodálkozásomra az egyik csapat játékosai játékközben – pl. bedobásnál – kedélyesen társalogtak a *kirendeltséggel*, a mi legalább is különös azért, mivel a M.L.Sz. szabályai egyenesen meghagyják a játékosoknak, hogy a bírót az inzultusok ellen megvédjék. Már pedig, hogy milyen inzultusokkal traktálja ezen – a játékosok egyik részével benső összeköttetésben álló – kirendeltség a bírót, arról Herczeg Ede csodákat mesélhet. De ne higyjék, hogy a bírói tekintélyen csorba esett, ob nem Ode mondogatta a magáét Herczeg Ede is és örvendett a szivem, rágondoltam arra, hogy a M.L.Sz hivatalos kiküldöttje, mily fényesen helyt állt azon szerepben is , melyből még nem tett vizsgát!

Nem csak a 20 kr-os  hely – oh nem - az igen tisztelt tribün is oly hallatlan konczerttel kedveskedik a bírónak és játékosoknak, hogy ahhoz képest egy nagyobbszerű *forte* a Wagner-operából csak kismiska !