Kétségtelen, hogy a Vuics-kormány azért mondott le, mert a szerb királyi párnak ismét el kellett halasztania oroszországi utazását. A Szerbiában elterjedt hírekről egy bécsi lap a következőket irja meg: Vuics, a ki nem volt képes keresztülvinni azt a tervet, hogy a czárné elfogadja Draga királynét, a következő dolgot eszelte ki:

Hivatalosan tegyék közzé, hogy a királyi pár a czári párt meg foja látogatni és hajón induljon utnak. A szerb partok mentén azonban Draga királynénak hirtelen meg kellett volna betegednie és kiszállt volna, Sándor király pedig egyedül folytatta volna utját Livádiába. Az orosz udvar elfogadta ezt a megoldást, de a mikor Vuics Sándor király elé terjesztette, a király haragra lobbant és felszólitotta Vuicsot, hogy azonnal adja be lemondását. Ezzel ellentétben Belgrádból azt jelentik hogy a szerb királyi pár látogatása közelebb megtörténik.

Egy másik bécsi lap pedig ezeket irja: A czárné, ki erényekben gazdag német herczegi családból származik, nem akarta fogadni Draga királynét, a kinek multjáról sokat beszélnek. A czárné fenyegetőzött, hogy ha Draga királyné Livádiába érkezik, betegség ürügyével azonnal el fog előle utazni. A czárnénak ez a magatartása nem lett volna elég ok rá, hogy a szerb királyi párt a czár ne fogadja és ezzel mintegy szentesitse azt a házasságot, a melynek „Kum”-ja (násznagya) volt.

A legfőbb oka, hogy a fogadás elmaradt, az, hogy Milán király már nem él. Milán király volt az, a kitől az orosz udvar leginkább tartott. Milán befolyását lehetetlenné tenni: ez volt a czári politika legfőbb törekvése és kapva-kapott az alkalmon, mikor Milán és fia, Sándor a Draga királynéval való házasság miatt összeütközött, hogy a fiu pártját fogja az atyával szemben. Ezért vállalta el a czár Sándor király házasságakor a násznagyságot. Most azonban, hogy Milán már meghalt és czári udvarnak nincs kitől tartania, végre ki lehetett adni az utját Draga királynénak.