Fedák Sári még mindig nem fejezte be vendégszereplését a Vígszinházban, melynek nézőtere minden egyes föllépése alkalmából zsúfolásig megtelik.

A "Csókon szerzett vőlegény" előadásai sorát egyelőre megszakította Molnár Ferencznek élénk megfigyelő tehetségre valló bohózata: "A doktor úr"; de legközelebb ismét Fedáké lesz a tér, mígnem vissza kerűl első föllépése szinterére, a Népszinházba, a hol egy új szerep kreálása vár reá.

Fedák Sári azon tehetségek közé tartozik, a kit föltétlen rajongással ves körűl a közönség egyik része, a másik meg gáncsol; de e mellett a gáncsoló is ott van a szinházban és végig nézi őt. A siker tehát az ő oldalán van. A könnyű Múzsa szolgálatában pedig ezen fordúl meg a kérdés.

Hiába feszegeti azt a kritikus, hogy mi a szertelen, mi lépi túl a "lelki szép"-nek határait, ha egyszer a közönség gyönyört talál egy tehetséges művésznőnek itt-ott túl is menő pajzánkodásaiban. Hát neki igaza van. Fiatalsága révén legalább is egyelőre.

Eredeti tehetség, a ki nem utánoz; a ki önmagából merít. Erős, néhol a szilajságot is érintő temperamentuma el el ragadja őt; de az idő meghozza majd nála is az önmérséklést- a művészi pálya értékesre forduló korszakát.

A "Csókon szerzett vőlegény" előadásának sora újabb jel, hogy nemcsak a Magyar Szinház közönségét tudta lekötni, hanem hogy a Vigszinház nézőterére is hasonló vonzerőt gyakorolt. A darab alkalmat ad arra, hogy egymástól elütő oldalról mutassa be alakító képességeit.

Majd mint gyümölcsárus parasztmenyecske negédeskedik; majd egy tót legényt utánoz félszeg mozdulataival; majd a czigányasszony szenvedélyes vérmérsékletét adja; majd meg a modern gépiró kisasszony könnyűségével lejt a szinpadon. Mindezekben sok tetszetős; de igazán művészileg finom a darab első jelenetének bevezető dala volt.