Annak idején, mikor a vasutak épitése terjedni kezdett Európában, nem csekély volt azoknak a száma, a kik hevesen ellenezték ezt az újitást. Nemcsak korlátolt eszű, a haladás iránt ellenséges indulatú emberek voltak pedig ezek közt, hanem a kor legkitünőbb férfiai közül is többen, igy pl. Thiers, a híres franczia politikus és történetiró, valamint Arago, kitűnő természettudós és iró. Rajtuk kívűl a negyvenes években egész sereg komoly, tekintélyes ember is ellensége volt a vasutak behozatalának, úgy, hogy Francziaországban egész mozgalom keletkezett ez irányban s a vitáknak nem volt vége-hoszsza.

1838-ban Párisban egy röpirat jelent meg s nagy feltünést keltett; a czime ez volt: *A vasutak makacs pártolásának esztelensége és veszedelmei.* Nancyban 1842-ben adtak egy füzetet, mely következő czímet viselte: *A vasutak lesznek megrontói Francziaországnak és azoknak a városoknak, melyeken áthaladnak.*

Legérdekesebb adata a vasutak ellenzésének Oroszországban egy Narkisz Oreskov nevű ember működése, a ki számos tudományos társaság s az orosz kormánytanács tagja volt. Ez roppant hevesen izgatott a Szent-Pétervár és Moszkva között tervezett vasut építése ellen.

Először is azt bizonyítgatta, hogy ezt a vonalat nem lehet megépiteni és ha sikerülne is, akkor semmi haszna. A már akkor forgalomban volt Liverpool és Manchester közti vonal példáját hozta fel s azt magyarázta, hogy ha ezen a rövid vonalon is néha több órai késést szenved a vonat, Szent-Pétervár és Moszkva közt 640 kilométeren több napra terjedő késések lesznek napirenden. Pontos és szerinte megdönthetetlen számitásokkal bizonyította, hogy csak nagyon kevés utas fog vállalkozni arra, hogy ezt a vasutat használja, árúforgalom pedig egyáltalán nem is lesz.