Budapest, 1902. márczius 27.

A sportkörök érdeklődése leginkább a csütörtöki mérkőzésre összpontosult, melynél az angolok ellen játszó magyar csapatok legerősebbje állt ki a porondra és így komoly és reális játékra volt kilátás.

Különböző viszás körülmények folytán azonban a Ferenczvárosiak nem voltak képesek teljes első csapatukat kiállítani és annak kiegészítésére a Magyar Uszó-Egylet és Budapesti Torna-Club segítségét vették igénybe, előbbitől Hoffmannt, utóbbitól Wagnert kérték fel támogatásukra, mely játékosok által csapatuk mindenesetre nagy erősítést nyert. Wagner R. ezúttal a kapuban játszott, mi növelte a játék érdekességét, a mennyiben a mult évben itt járt angolok őt ismerték el a kontinens legjobb kapuvédéjének, persze az angolok túlnyomó erejével szemben ő sem bírt mindenkor sikeresen védekezni.

Az idő kedvezett és így ez alkalommal is nagy nézőközönség szemlélte az érdekes mérkőzést.  Hogy a Ferenczváros eredménye rosszabb volt mint, a M.A.C.–é ez természetesen nem bizonyított a mellett, hogy csapatuk rosszabb lett volna ezekénél, hanem inkább csak abban leli magyarázatát, hogy erősebb ellenállásuk az angolokat teljes képességük kifejezésére ingerelte és nem alkalmazták velük szemben azon rendkívűli kíméletlenséget mint a keddi mérkőzésnél.

A mérkőzés lefolyása a következő volt:

Ferenczváros nap és szél ellenében megkezdve a játékot, csakhamar saját kapujához szorul, melyet az angolok hosszabb ideig sikertelenül ostromolnak, a mennyiben gyakori lövéseik vagy nem találtak vagy pedig a kitünően müködő magyar kapus által kivédetnek.

Csak a 25. percz hozta meg az angoloknak az első eredményt, mit 5 percz mulva a második és közvetlenül reá a harmadik goal követ. A magyarok részéről szép támadás következik, mely azonban az ellenfél hátvédein megtörik és a visszakerülő labda csakhamar ismét megakad a magyarok goaljában. Egy újabb támadás, melyet a fehér-zöldek az angol mezőnyébe intéznek, hasonló balsikerrel végződik, úgy hogy a félidő végéig az eredmény 5:0.

A szünidő után az angolok szél ellen játszanak, mi úgy látszik kedvező befolyásolással volt kombinácziójukra, mert gyors egymásutánban sikerült nekik a labdát 11-szer a magyarok kapujába lőni.

Ennek daczára a Ferenczvárosiak sem voltak tehetetlenek, néhány szép lerohanással közelítették meg az angol kaput, sőt egy heves ostrom alkalmával cornert is értek el. Midőn ebből kifolyólag az egyik angol játékos a labdát a kapu közelében kézzel érintené, a bíró Iszer Károly, büntető rugást ítélt meg. A rugás foganatosítója Hoffmann, azonban nagy a kapu mellé lő és így a magyarokra nézve elveszett az egyetlen kedvező alkalom, midőn részükről is sikereket érhettek volna el. A mérkőzés gazdag volt szép és izgató jelenetekben.