Az ország ujabb történetének nevezetes alakja, Tisza Kálmán, kit 1860 óta szakadatlanul közéletünk élén láttunk, ki mint minszterelnök politikai életünket tizenöt évig irányította, meghalt márczius 23-ikán reggel, 72 éves korában Budapesten.

Mióta 1861-ben az alkotmányos élet ujra megkezdődött, nagy szerepe volt a politikában. Már akkor Ghyczy Kálmánnal együtt az országgyülés egyik nagy pártját vezette, mely 1867-ben szemben állt Deák Ferenczezl a kiegyezés miatt. A heves közjogi harczot Tisza még akkor sem hagyta abba, mikor Ghyczy Kálmán az országot fenyegető pénzügyi veszedelem aggodalmától indittatva, letette a fegyvert s mint pénzügyminiszter Deák-párthoz csatlakozott. Tisza Kálmán és pártja, a balközép nagy része 1875-ben szintén követte Ghyczyt s a pénzügyek rendezését tüzvén ki programmul, egyesült a Deák-párttal, mely ettől az időtől azbadelvüpárt nevet vett föl és Tisza Kálmán vezérlete alatt állt tizenöt évig.

Tizenöt évi kormányzása sok tekintetben nagyon emlékezetes. Ez idő alatt a megyék egész szervezete megváltozott a főispáni méltósággal: életbe lépett a legtöbb adófizetők, a vinilisták joga; a választói jog az adófizetés pontos teljesitéséhez köttetett, s a választók névlajstromát törvényből össze kellett állitani. A főrendiházat is ujra szervezte. Minden téren nagy ujitások történtek, de a legtöbb a közigazgatásban. Kemény, makacs harczokat kellett folytatni Tiszának, s nem lehet mondani, hogy a miniszteri széken nagy népszerüséget élvezett.

A legtöbbször a miniszterelnökség mellett más miniszterséget is viselt. Hatalmának tetőpontja 1886-ban állt. Ekkor történt, hogy május 21-ikén, mikor Budavár bevételének évforduló napját ünnepelte a hazafias kegyelet, Janszky Lajos vezérőrnagy, a fővárosban állomásozó műszaki tisztekkel megkoszoruzta a Buda ostrománál elesett Hentzi sirját és Hentzit a katonáknak mintapéldaképül ajánlotta. Ezért az egész országban nagy felháborodás támadt, mignem Tisza egy, azon időben nagy feltünést keltett királyi kézirat kieszközölésével szerencsésen lecsillapitotta az ingerültséget. Ekkor állott hatalma tetőpontján.

Miniszterségének másik nevezetes mozzanata 1888-ban a véderő megváltozásáról szóló törvényjavaslat, melynek tárgyalása és a fölmerült események Tisza hatalmát megtörték. Lemondása 1890 márczius 13-ikán következett be s Ő Felsége igen elismerő kézirattal márczius 13-ikán mentette föl hosszu szolgálatai alól.

Ekkor azt mondta, hogy mint „közlegény” szolgálja tovább a szabadelvű pártot. És szolgálta is egész haláláig.