Igénytelen egyszerűségben múltak a napok Geszten a generális felett. A családi ügyei és olvasmányai el nem foglalták, idejét rendesen a gyönyörű parkban töltötte. Gondolataiba mélyedve órákig elsétálgatott itt egyedűl, vagy üldögélt magában. Hivatalos vendéglátás nem volt itt, s ha mégis elkerűlhetetlen volt, az nem Geszten, hanem Nagyváradon történt.

Itt egyik legbizalmasabb embere, talán még család ügyeibe is beavatott, az öreg Hegyesi Márton, a kit ő vetkőztetett ki a kurucz- attilás 48-as képviselőből egyszerű bihari szavazópolgárrá. Ha megállás nélkül utazott is keresztül Tisza Nagy-Váradon, Hegyesi és Hlatky Endre ott várta őt a vonatnál. Mindig volt kérdezni, mondanivalója, különösen attól az időtől fogva, mikor Hegyesi Márton kerűlt a bihari, Hlatky pedig a nagy-váradi szabadelvűek élére.

Sok őszinte híve volt vármegyében és Nagy- Váradon is, pedig tudták, hogy érzésben közelebb állt Debreczenhez, a hol díszes palotát is emeltetett, mint Nagy- Váradhoz, a hol ócska házát még tatarozni sem igen engedte. Nagy-Váradon jóformán csak megszállt a generális. Két- három napnál tovább itt nem időzött soha.

Ebédet, lakomát nem igen adott, legfeljebb a Müller- kioszkba hívta meg a bizalmasait. Ilyenkor Tisza letelepítette  Müller bácsit, a kávést is a társaságba s ő rajta mulatott egész idő alatt. A jó ember eredeti sajátsága, hogy a világ egyetlen nyelvét sem tudja érthetően, de beszéli tán valamennyit. Testestől- lelkestől Tisza- párti volt mindig, de a negyvennyolczasok olcsóbb áron nagyobb porczió feketét kapnak a kávéházban. Szabadelvűnek ebből nem járt ki soha, csak Tisza Kálmán volt a kivétel. Ő mindig negyvennyolczas feketét ivott.

Az öreg Müllert igen szerette a generális. Az obstrukczió idején tartott beszámolója után a tiszteletére rendezett lakomán is maga mellé ültette. Ezek a bankettek különben a legszerényebb fajtákból valók voltak.

Általában mindenben takarékos volt az öreg úr, így az írásban is. Szónoklatairól csak vázlatot készített. E sorok írójának két nagyfontosságú beszédnek a vázlata van meg, az egyik nyolczvan, a másik százötszavas kézírás. Mindegyik beszéde közel két órás volt.

Tisza Kálmán egyszerűsége lakóhelyein is visszatükröződött. A geszti kastély épen olyan egyszerű, mint a debreczeni négy utczára terjedő kétemeletes palota, a mely különben hatalmas arányaival az egész főtéren feltűnik. A nagy- váradi ősi kuria egyszerű sárgára meszelt ház, csak ósdiságával vonja magára a figyelmet. Se a belső berendezkedésében sincs nyoma a fényűzésnek a Tisza házaiban.

A geszti kastély termei telve vannak családi emlékekkel, festményekkel a család őseiről, itt van Tisza Kálmán szüleinek és nagyszüleinek egykorú képe is. A geszti parkban a százados fák keretében pompás kertészet fogad.

S ez a park volt talán az ő legnagyobb gyönyörűsége. A nyitott verandáról, a melyen feketéjét szokta elfogyasztani, órákig elmerengett az agg államférfi az ő kedves parkján, a melybe messziről oda lászik a dombon épült családi sírbolt aranyos felírása: Feltámadunk.
Most ott várja ő is ősei közt a feltámadást.

Kiss Gereben.