Ismert kézből vettük az alábbi cikkelyt, melynek konkluziói ellenkeznek ugyan, a mi több izben és éppen ma is más helyütt kifejtett nézeteinkkel, de mint érdekes külön véleményt érdemesnek tartjuk olvasóinkkal megismertetni.

(p.f.) Ismét egy pénzintézet bukásával kell foglalkoznunk.
Rövid egymásutánban nem tudjuk már, hogy hányadik eset. Kis-Cell és Máramaros-Sziget után Szombathely, erre közvetlenül, Sopron és Székely-Udvarhely, most pedig Budapest-Óbuda. Ezen kis pénzintézet bukását is, mint az előbb emlitettekét szintén nem sikertelen üzletek okozták, melyek csak egyedül képezhetik valamely pénzintézet bukásának elfogadható alapját, hanem az intézet vezetésével megbizott férfiak visszaélései, melyeket lehetővé tett, az intézet igazgatóságának és felügyelő-bizottságának hanyagsága, lustasága, gondatlansága és könnyelműsége.

Számtalanszor konstatáltuk már, hogy a pénzintézetek igazgatósági tagjai, pusztán csak sinekurának tekintik hivatalukat.
A pénzintézetbe csupán a politikai és napi események megbeszélésére és a tantiémek felvételére mennek el. Arról azonban, hogy kötelességüket teljesitsék, hogy a pénzintézet üzletmenetét megvizsgálják, arról szó sincsen. S ha már hébe-korba, lelkiismeretük megnyugtatására, valami revisiofélét inscenálnak is, az is körülbelül egyenlő a nullával, hisz a legnagyobb felületességgel történik, a legcsekélyebb szakismeret hiányával.

De nem elégedtünk meg pusztán avval, hogy a bajokra rámutassunk.
Kötelességünknek tartottuk, hogy azok szanálására az utat is megmutassuk. Meg is mutattuk azt. A szanálásnak nem csak egy, hanem többféle módját is ismertettük.