Egy tányérból ettek, egy pohárból ittak, sőt ölelkeztek is elég gyakran, Joli, egy igen jónevelésű majom, meg Senora Rosalia Abrud kubai szépség.

Calabieri Joakim a kubai hadsereg kiváló tisztje halálos szerelmet táplált Senora Rosalia iránt s így nemcsak nem volt ínyére a majom urfi bizalmaskodása, hanem határozottan akarata ellenére.

Figyelmeztette ezért egy ízben a bájos Senorát, hogy neki egy cseppet sem kívánatos az olyan rózsásajak, melyet sűrűn vett igénybe az ő utálatos majma.

A válasz rövid volt. – Ha nem jó így - mondogatta a majomtulajdonos hölgy – akkor tessék odébb állni, mert nekem kedvesebb a majom száz kubai hadnagynál!

Erre a hadnagy azzal felelt meg, hogy egy őrizetlen pillanatban eltüntette a majmot. Ebből per lett. A hadnagy a bíróság előtt beismerte a lopást, sőt bevallja, hogy ezt a kiállhatatlan állatot meg is ölte.

Calabierit erre nagyobb pénzbüntetésre ítélték, mire haragosan jegyezte meg :
- Nem bánom a büntetést, de bizton mondom, hogy most is jobban szereti a majom *emlékét* mint engem! Eltalálta!