Budapest, 1902. ápril 27.

A magyar bajnokságság tavaszi fordulójának két első helyezettje mérkőzött ápril. 27-én a bécsi Challenge Cup vándordíjért.

A B.T.C. ugyan már egy ízben megnyerte a versenyt, mivel márczius 28-án a F. T. C. a hetekkel ezelőtt megállapított napon a küzdtéren nem jelent meg, a B. T. C. azonban nem akarván vita tárgyává tenni a Ferenczvárosiaknak – különben minden alapot nélkülöző - protestjét, így ápril. 27-én másodszor állott ki a porondra, hogy a F. T. C.-bal megmérkőzzék.

S nem sok hija volt, hogy a B. T. C. ismét küzdelem nélkül irhatott volna fel egy eredményt idei győzelmi listájába, mert a Ferenczvárosiaknak ismét nem volt kedvük mérkőzni.

Okot erre az a körülmény szolgálhatott, hogy nem akartak beleegyezni Wachudának (a Wiener Athletic Sport-Club kapitányának) bíráskodásába, azon indokolatlan hipotézisből kiindulva, hogy Wachuda, ki állításuk szerint, a B. T. C. kötelékébe tartozik, pártos magaviseletet tanusítana eljárásában.

A Challenge Cup mérkőzéseinek szabályai ugyanis előírják, hogy az a két ország (Magyarország és Ausztria) csapatainak döntő mérkőzésén Cricketter tag legyen bíró. Jelen esetben azonban Cricketter nem jöhetett le Budapestre, hanem táviratilag értesítették a Torna-Clubot, hogy a Budapesten időző bécsi Wachuda bíráskodása ellen semmi kifogásuk nincs.

Ezt a tényállást tudta mind a két csapat kapitánya. Horváth Ferencz úr, a Ferenczvárosiak kapitánya ezt nem akarta tudomásul venni s csapatát arra birta, hogy a nagy számban megjelent közönség türelmét koczkára téve, a küzdtéren meg ne jelenjen. Sőt beszédet is intézett a tribün publikumához, s a két csapat magánügyét a nézők szine elé vivén, kijelentette, hogy csapata nem játszhat akkor, midőn a B. T. C. egy tagja bíróként szerepel.

Szerencsére igéretéhez nem maradt konzekvens, mert a csapat mégis kivonult a pályára a szép számban megjelent ferenczvárosi polgárok ovácziójától kisérve.

Nézetünk szerint a két csapat belügyeinek elintézése nem a közönség foruma elé való, hanem a felettes hatóságok (Challenge Cup bizottság, M. L. Sz.) hatáskörébe tartozik. A publikum játékot kíván látni, nem pedig veszekedést és igen csodálkozunk azon, hogy egy oly exponált állásu személy, mint a szövetség főtitkára, ily jelenetet idézett elő.