E közeledés máris sok ellentétet simitott el köztünk és Oroszország közt s lehetővé teszi, hogy szoros összetartásban, egyesült erővel léphetünk föl a balkáni veszélyek ellen, a mi azért nem fölösleges, mert Európa e viharfészkében az állapotok sok kivánni valót hagynak hátra: a forradalmi bizottságok szüntelen erősbödnek s a török részen semmivel sem javultak a régi visszás közigazgatási állapotok. Ugy a részünkről, mint Oroszország részéről ismételt figyelmeztetés akadályozta csak meg a veszélyek kiélesedését, de lehűtőleg hatott Törökország fegyveres készenléte is.

Mindazáltal földrészünk eme pontján a dolgok állása igen barátságtalan képet mutat, a miért is azokat a mi tartományunknak, mint az orosz kormánynak, melyeket az ottani események első sorban érdekelnek, egyetértőleg nagyon következetes elbánásban kell részesitenünk. Monarkhiánk és Oroszország törekvésének, hogy a Balkánon a rendet fentartsák, Törökország csorbitatlan épségét biztositsák, föltételei vannak, az, hogy Törökország a viszonyok orvoslására kielégitő intézkedéseket tegyen: a lázadó törekvések ellen megfelelő erőkifejtést alkalmazzon, de egyszersmind megszünjenek az erőszakosságok és kegyetlenkedések, melyek a titkos bujtogatók malmára hajthatnák a vizet. Ily szellemben mozogtak a már ismételten is az orosz kabinettel együtt a portához intézett fölszólalásaink.

Megemlékezik a miniszter a román királyság haladásáról. Románia követése méltó példa, nem egy fiatal államnak szolgálhatna a józan politika mintaképéül.
A balkáni államoktól megkivánjuk, hogy kifogástalan magaviseletet tanusitsanak nemcak velünk szemben, hanem külföldi viszonyaik minden terén is és reméljük, hogy nem fognak minket meggondolatlan és gyanus lépésekkel abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy barátságos és jóakaró gondoskodásunkkal a jövőben sokkal fukarabban kelljen bánnunk.

A kereskedelmi politikában az a másfél év, mely minket a jelenlegi kereskedelmi szerződések megyünésétől még elválaszt, tevékenységünket teljes mérvben igénybe fogja venni. A megujitásokra irányuló tárgyalások nem egy nehézségbe ütközhetnek, mégis ezek némi jóakarat mellett legyőzhetők és végtére is oly megegyezésre fognak vezetni, a mely az összes feleket kielégiti. Remélhető, hogy az itt tekintetbe jövő különböző államok gazdasági körei belátást és mérsékletet tanusitanak, másfelől pedig, minket illetőleg, a monarkhia két állama között teljes összhang uralkodjék, mert csak igy léphetünk fel a külfölddel szemben erőteljesen. Elkerülhetetlen feltétel erre a gazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria között.