A honvédelmi költségvetés vitája
A honvédelmi miniszterium költségvetésének vitáját a képviselők ápril 29-ikén kezdték meg.
Tóth János, a függetlenségi Kossuth-párt részéről szól. A külön magyar hadsereget követeli. Fölemliti, hogy mikor báró Fejérváry honvédelmi miniszter Horánszkynak miniszterré történt kinevezésekor beadta lemondását, a király márczius 17-ikén kelt kéziratban hivta föl, hogy állását tartsa meg, s ezt a levelet, mely magánlevélnek látszik, a hivatalos lap nyilvánosságra hozta. Miért? Mint hivatalos okiratot a miniszterelnöknek kellett volna aláírni. A levél nem is Fejérváryhoz, a miniszterhez volt czímezve, hanem a táborszernagyhoz, a felség alárendeltjéhez. Ezek szerint Fejérváry nem tartozik felelősséggel a nemzetnek.
Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is volt lemondás! Tóth János azt fejtegeti tovább, hogy a honvédség, melyre a nemzet annyit áldozott, a közös hadseregbe illesztett rész, melynek költségeit Magyarország fizeti. 1868 óta a honvédségre 370 millió koronával többet áldoztunk, mint Ausztria a maga honvédségére, a Landwehrre. A hondvédség tisztikarába a közös hadsereg tisztjeit osztják be, azok nyugdija minket terhel. Ezek a tisztek letették a honvédségi esküt?
Fejérváry báró: A kik a honvédség kötelékébe tartoznak, igen, a kik nem tartoznak, egyelőre nem. (Zaj a szélsőbalon.)
Tóth János: No lám! Hát ezek mégis csak közös hadseregbeli tisztek!
Fejérváry Géza báró: Magyar honvédparancsnok alatt. Tóth János: Harmincz ilyen vezérkari tiszt van a magyar honvédségnél és ezek fölött a közös hadügyminiszter rendelkezik. A törvény nem biztositja a hovédelmi miniszternek azt, hogy a közös hadvezetésbe befolyjék. Az egész honvédség germanizálódik. (Zaj.)
Nessi Pál: Szégyen! Gyalázat!
Fejérváry Géza báró: Nem ért hozzá! Fogalma sincs róla. Előbb tanulja meg a dolgot, azután szóljon közbe. (Zaj.)
Kubik Béla: Tessék rendreutasítani a minisztert. Rendre, rendre! (Zaj.)
Tóth János elmondja, hogy a honvédtisztképzőben hetenként két napon csak németül beszélhetnek a növendékek és minden második órán németül adnak elő. (Zaj.) Lovassági iskolába is Ausztriába megy a honvédtiszt és a honvédség élelmezési tisztjeinek, ha bizonyos rangfokozatot akarnak elérni, Bécsben kell látogatniuk az élelmezési előadásokat. Végül kijelentik hogy erre a honvédségre pártja a költséget meg nem szavazza. (Zajos helyeslés s szélsőbaloldalon.)
Széll Kálmán miniszterelnök a királynak Fejérváryhoz intézett kéziratáról azt mondja, hogy lemondás nem történt, lemondás elfogadásának vagy el nem fogadásának kérdése tehát egyszerűen nem forgott fönn. Csak az történt, hogy Fejérváry azzal a gondolattal foglalkozott, hogy esetleg beadja lemondását és ebben a dologban intézett a király, nem a miniszterhez, hanem Fejérváry báróhoz egy iratot, melynek ellenjegyzése nem is lett volna helyén. És az irat a hivatalos lap nem hivatalos részében jelent meg. (Helyeslés jobbról.)
Rákosi Viktor örömmel látja, hogy a miniszter fölépült betegségéből, valamint lelki gyönyörüséggel olvasta mindennap az ujságban, hogy Fejérváty báró a javulás utjára lépett. (Nagy derültség.) Most azonban látja, hogy nem lépett a javulás utjára. (Derültség.) Ne csodálkozzék tehát a miniszter, ha most már nem jár az ellenzék lábujjhegyen, mert hála Istennek, ismét harczképes. (Tetszés.) A miniszterben két lélek van: a miniszteri és a táborszernagyi. A miniszteri lélek haptákban áll a táborszernagy előtt. A királyi kézirat bizonyítja, hogy oda fent meghallgatják. Mondja meg hát egyszer odafönn az igazat. Mondja meg, hogy az önálló magyar sereg a 67-es törvénybe nem ütközik. Különös dolog, hogy azt akarják, hogy a nemzet tanuljon meg a dinasztia kedvéért németül, és nem a dinasztia tanul meg a nemzet kedvéért magyarul. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.)
Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Magyarország érdeke követeli, hogy Ausztriával együttes hadserege legyen, a melylyel az európai hatalmak közt meg tudja állni helyét. Csodálkozik azon, hogy miképen lehet azt képzelni, hogy a honvédséget más módon, más szellemben neveljék, kezeljék, mint magát a hadsereget. Azt csak nem kivánja az ellenzék, hogy a honvédséget forradalmi szellemben neveljék. Azt mondták, hogy a magyar honvédséget bekebelezi a hadügyminiszter a közös hadseregbe. A tábornoki kar közös, de a csapatok vezetését honvédtisztek végzik. Kérem tessék törvényt hozni erre. A vezérkari tisztek, ha a honvédséghez vannak beosztva, annak fegyelme alatt állnak.
Kubik Béla: Ezek nem is tettek esküt a magyar alkotmányra!
Báró Fejérváry: Rátér a német nyelvnek a honvédségi iskolákban való tanítására. A hortobágyi csikósnak elég lehet a magyar nyelv tudása, de intelligens embernek javára válik a német nyelv. Rátkay László: A magyar országházban mer igy beszélni. (Zaj.)
Eötvös Bálint: Vilmos császár malmára hajtja a vizet ilyen beszéddel. Hiszen majd eljöna Hohenzollern, akkor jó lesz a magyar. (Zaj.)
Báró Fejérváry Géza: Azt kivánják, hogy élelmezési raktárakat állítsunk fel. Szivesen; de ez sok pénzbe kerül. Szemere Miklós a czéllövészet begyakorlásával sürgeti; tettek már erre nézve kisérletet, de a kiadott fegyvereket elromolva, megrozsdásodva, eredmény nélkül kapták vissza.
A kétévi szolgálatra nézve megjegyzi, hogy a magyar nehéz fegyelemre szoktatni. (Ellentmondások. Fölkiáltások: A boerok nem tanultak eintzelmarsot!) Két év egyelőre kevésnek látszik a kioktatásra. De gondolkoznak már azon, hogy aratás idején a földmivelőket szabadságolják. A német nyelvről kijelentik, hogy nem a dinasztia követeli.
Rákosi Viktor: Hányan tudnak magyarul a dinasztia tagjai közül?
Báró Fejérváry Géza: Nem tudom az arányt. Itt is nagy változás történt már. A Gotterhalteról szólva kijelenti, hogy a szövege hazafias, dallama nagyon szép.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!