Irodalmunk jelese, Gyulai Pál, ki a budapesti egyetemen a magyar irodalom tanára, a közoktatási miniszternek bejelentette, hogy nyugalomba kiván vonúlni. Azt mondja, hogy hetvenhatodik életévében huszonhat évi fáradságos tanárság után föltétlenül pihenni kiván. Az előadás, a sok kollokvium és vizsgálat az egyetemen, a tanári vizsgálatokon, avagy a filozófiai szemináriumban terhére esik.

Hogy a kitünő iró, folytonos munkában töltött oly hosszú idő után nyugalmat kiván, egész természetes. De örvendetes, hogy lelkileg és testileg friss, eleven s nem vett rajta erőt az aggság. Gyulai Pál 1876 óta tanítja az irodalomtörténetet a budapesti tudományegyetemen.

A katedrát Toldy Ferencztől örökölte, s annak mindenkor díszt és tekintélyt szerzett. Uj nemzedékeket nevelt a magyar irodalomnak s az egyetem falai közt a legodaadóbb elsmeréssel volt minden komoly törekvés iránt. Sok hallgatója is volt mindig, a kik lelkesűlten figyeltek tanítására és elhalmozták szeretetükkel.