A székelyföld sanyaruságához hozzájárul a nagy tűzvész, mely ápril 23-án Gyergyő-Alfalut elpusztította.

Délután a községháza udvarán tűz ütött ki s mintegy kétszáz gazda tulajdonát tevő 200-300 épület teljesen a lángok martalékává lett. Megelőző nap ugyane községben két helyen volt tűz s elégett 40-50 épület. A falu nagy része leégett. A nyomor kimondhatatlan. Azt hiszik, hogy a tüzet gyujtogatás okozta.

Széll Kálmán miniszterelnök részletes jelentést kért távirati uton a csikvármegyei alispántól, hogy megtehesse a további intézkedéseket. Sürgős segélyre van szükség. Az elkeseredés is igen nagy s a lakosság a jobbmódu emberek ellen fordul.

A főszolgabíró, ki a helyszínére jött, hogy segély-pénzeket oszszon ki, ezt nem tette meg, mert a lakosság nagy dühvel fogadta : *Nem vagyunk koldusok! Nem kell alamizsna, hanem kiforgatjuk a bőrükből megrontóinkat!*

A főszolgabíró a feldühödött tömeget nem volt képes lecsendesíteni; a nép megrohanta az épen maradt kereskedéseket a azokat ki akarta fosztani. Többeket letartóztattak. gyujtogatás gyanuja miatt. Ezeket a csendőrségnek őriznie kellett, nehogy a nép dühében felkonczonczolja őket.

Az elkeseredést fokozza, hogy egyes jobbmóduak összevásárolták az erdőjogokat s így a népnek nincs épületfája, hogy ujra felépíthesse házát.

A helység általánosan tisztelt plébánosa, Mikes gróf csöndesítette a zendülőket. A zendülés főleg a *kaputosok* ellen irányul, mert azokat tartják a nyomor okozóinak.