Az a kievi diák, ki Szipjágint meggyilkolta, ugy juttatott be a minister szobájába, hogy teljesen szabályszerű századosi uniformist viselt a szárnysegéd szolgálati jelvényével.

A mikor a miniszterrel szemben állott, egy összehajtott okmányfélét nyujtott át neki. Szipjágin átvette az iratot, Balsenev ( a gyilkos diák) pedig közelebb lépett hozzá és fojtott hangon szólt:
- Ütött az utolsó órád, elérkezette a leszámolás ideje!
S azzal gyors egymásutánban ötször lőtt a miniszterre. Négy golyó talált, a második az áldozatnak a tüdejét járta át és Szipjágin összerogyott. Többé nem is tért eszméletre.

Balsanev vérfagyasztó hidegvérűséggel követte el a gyilkosságot. Mikor vallatták, kitérően felelt:
- Azt a módot választottam, amelynek Mac Kinley is áldozata lett. Ezt tartottam a legmeghatóbbnak. A magam életével nem törődöm.

Kár is vele törődni, mert mi sem természetesebb, mint hogy a gyilkos, tettéért életével fizet. A tett rugóját keresni talán felesleges is, hiszen tudjuk, hogy a kievi diákok borzasztó helyzetét az orosz – általában gyűlőlt – belügyminiszter idézte elő egy rendelettel, melylyel az ottani rendőrséget a diákok felett gyakorlandó szigoru ellenőrzésre utasította. Oroszokhoz méltó elbánás!