Sokszor mondják azok, kiknek szűkiben van a pénz : Haj, csak annyi volna pénzem, mint a királynak vagy a császárnak! Hát hiszen van is abban valami jó kívánság, de nem minden időben. Az alábbi történetke legalább azt bizonyítja, hogy a császáron is erőt vesz néha a pénzzavar.

Vilmos német császár, karján nejével, Hamburg egyik utczáján sétált, mikor előttük járő két fiok közül az egyik, kedvet kapott egy kis czukorkára. Előttük állott valamelyik élelmes vállalkozó automatája, mely *csodálatos* kitartással kinált 10 Pfennig ellenében, ízletes czukorkát, csokoládét, no meg bajuszpedrőt is.

A herczeg úrnak csokoládé kellett, s a jó apa nem is tagadta volna meg a kívánságát, ha.. és itt kezdődik a történet csattanója. Vilmos császár jelen volt négytagú familiájának egyik tagja sem volt képes egy vakgarast előkeríteni. Hiába kutatták ki valamennyi zsebeiket – sehol semmi! A szárnysegéd, ki a kasszát magánál szokta hordani, véletlenül nem volt kéznél, s így a királyfinak egy ígérettel kellett beérnie.

Ennek a pénztelenségnek a természetes magyarázata, hogy a császári család egyik tagja sem szokott pénzt hordani magánál, kivéve a karácsonyestét, amikor a császár megtömi zsebeit arany és ezüsttel, hogy Potsdam utczáin sétaközben, őrálló katonák és más megszorult emberek között szétoszsza.