Igen érdekes azonban az az anyag, a mi kitódúl ezeken a réseken. Mindenekelőtt teméntelen vizgőz jön ki, s némelyek azt állitják, hogy csak a vizgőz feszítő ereje az, a mi kihajtja a Föld belsejéből a lávát és a hamut. Ezt a véleményt támogatja az a tény, hogy a vulkánok csakis a tenger közelében fordulnak elő.

A vizgőzön kivül temérdek kőzetpor, törmelék jő napvilágra, de mind olyan állapotban, a mi azt mutatja, hogy ezek a kőzetek a mélyben nagy hőmérséklet alatt állottak, mert hisz olyan elváltozást szenvedtek, hogy méltán nevezhetjük ezt a finomabb anyagot hamunak.

De a hamu mellett apróbb kavicsok, nagyobb kövek is repülnek ki s ezek közűl a legérdekesebbek azok az úgynevezett „bombák”, a melyek olvadt lávából állanak s csak a levegőben hűlnek ki annyira, hogy mikor a földre esnek, nem lapulnak szét. Olyanok ezek, mint valami nagy sárgadinnye, kissé kúposabb véggel. Bizony, ha az ilyen bomba valakinek a fejére esik, azt agyon is üti!

A vulkánból kijövő anyagok közé tartozik végre a láva, ez az olvadt kőzetanyag, a mely különféle összetételű lehet, de egyben mindanynyian megegyeznek, t. i. abban, hogy anyagunk legnagyobb része üveganyag, s e miatt kihülve mind kemény kőzetet szolgáltatnak.

A vulkánok különféleképen szoktak kitörni. Vannak olyanok, a melyek állandóan működnek, szakadatlanul, mint pl. a Stromboli a Lipari-szigetek közt, Szicziliától éjszakra. Ilyen a Kilauea is a Havaii-szigeteken.

Azután vannak olyanok, a melyek a Vezuvhoz hasonló működést mutatnak, t. i., hogy néhány évi, néhány évtizednyi pihenés után ujra kezdik a vizgőzt, hamut és lávát kidobálni, rendesen úgy, hogy a kitörést földrengés előzi meg s a kitörés befejezésekor buggyan ki a láva vagy a kráteren, vagy a hegy oldalán támadt nyilásokon át.

A legborzalmasabbak azok a vulkánok, a melyek hosszu pihenés után nyitják meg újra a kitörés tüneményeinek sorozatát, és pedig rendesen valami borzalmas robbanás bekövetkezésével. A Krakataoa vulkán Szumatra és Jáva között 1883 május havában kezdte működését, de már augusztus 27-ikén szétrobbant s a sziget nagy része eltünt a tenger szinéről. Ezekkel a robbanásokkal rettentő mennyiségü hamu és kőzettörmelék szokott a levegőbe jutni.

A Coseguina vulkán 1835-ben annyi hamut dobott a levegőbe, hogy a kitöréstől másfélezer kilométer távolságban is hullott hamu. De a Vezuv is dobott már ki 512-ben annyi hamut, hogy még Konstantinápoly és Tripolis vidékén is hullott belőle.

A martiniquei Pelée vulkán a Vezuvhoz hasonló tüneményt mutat, de hosszabb szünetet tartott az utóbbi fél évszázadban s ezért robbant szét oly hevesen, kitörése közben.

Ma még mindig hiányoznak a pontosabb részletek e vulkán kitöréséről, de most is működik s még mindig sok kárt okoz. Vele együtt működésben van még St.-Vincent vulkánja is; tulajdonképen ugyanazon belső erő inditotta meg mind a kettőt, valószinűleg a Karibi-tenger sülyedése, a melynek legutóbbi zökkenéséről a guatemalai földrengés adott első hirt.

Majd ha a részletek teljesen és tudományosan feldolgozva ismeretesek lesznek, akkor beszélhetünk tulajdonképen csak a martiniquei katasztrófa igazi okáról.
Cholnoky Jenő