A régi görögök általános nevelési rendszere az egész emberre kiterjedt. A testi (gimnaszitikai) és szellemi (múzikai) nevelés összhangos iránya tette a görög népet oly hatalmassá, annyira, hogy az ókor népei között, de sőt az utókornak is méltó példalképei lehetnek.

A szellem nevelését a test nevelésétől nem választották el, mindkettővel egyaránt foglalkoztak, mert jól tudták , hogy csak ilyen módon nevelt nemzedék lesz majd képes a hazáját megvédeni és faját fentartani.

A gimnaszitika Görögország összes államában el volt terjedve, ezek közül azonban Athén vált ki leginkább nevelési példájával, ugy hogy a tökéletes hellén nevelés nem más, mint az athéni nevelés rendszere.

A gimnasztika eleinte szabad téren, árnyas helyen űzték, többnyire patakok, folyók vagy tavak mellett, hogy magukat letisztítsák és testüket felfrissitsék. Későbben a gimnázionban gyakoroltak, mely rendesen remeke volt az építészetnek. E gimnázium helyiségei voltak : a palesztra, födött csarnok a fiuk számára, az efebeon, gyakorlótér az ifjak számára; a felnőttek vagy az athleták gyakorló helye volt: a xliszta. Sztádion pedig 126 méter hosszu futópálya volt. A palesztra volt az épületnek a legnagyobb helyisége, kerülete mintegy két sztádion hosszuságu; ilyenek nagyobb számmal voltak Athénben, többnyire közköltségen épültek, s építőik vagy a bennök müködő tornatanítók nevéről nevezettek el.

Szokásban volt, hogy az ifjak megfürödjenek, testüket a gyakorlás előtt beolajozzák és homokkal behintsék. Erre a czélra a következő helyiségek állottak rendelkezésre : a) konisztérion, a homok behintésére; b) lutron, a hideg fürdésre; c) konikum, a meleg füredésre és d) eleothezion, a beolajozásra. Ezenkívűl voltak öltöző és lehűtő helyiségek és külön területet a nagy labdával játszásra (korükeon). A palesztrával kapcsolatban voltak széles folyosók oszlopcsarnokokkal a filozófok és szónokok számára, hol az ifjakat oktatták. A nézőközönség számára ülöhelyeket állítottak fel.

A fedett versenytérnek, ugyszintén az udvari helyiségeknek a talaja laza homokkal volt behintve. A gimnazionok helyének kiválasztásával, annak természeti szépségére is igen sokat adtak; rendesen erdő, kert vagy folyóvíz közelében építették. A vízben szükölködő athéniek mesterséges vízvezetékekkel segítettek magukon.

Virágzó korát a gimnasztika Pithagorasz, Szókratész, Plátón és Arisztotelész korában érte, a kik bölcseleti tanaikkal a testnek a szellemmel egyenlő jogosultságát hirdették s mint már említve volt, maguk is résztvettek a gimnasztikában.

Szpártában a gimnasztika gyakorlását a gyermek 7-ik évében kezdették meg. Az anya egy ügyes rabszolgával kisértette gyermekét a palesztrába. Itt korosztályok voltak: a 18-ik életévig tartott a fiuk osztálya; a vezetésben a legszigorúbb felügyelet alatt állott. E kor befejezésével megfelelő fegyvernemet kaptak és őrszolgálatokat teljesítettek. Két év leforgása alatt kötelesek voltak a kapott fegyvernemmel megismerkedni és magukat tökéletes harczosokká ki edzeni. Ez a két évfolyam egyesítette az ifjak osztályát, a 20 éves korig. Ennek a befejeztével aztán, a teljes kiképzés után, léptek a legdíszesebb korosztályba; az állam polgárai-vá lettek; megengedték nekik, hogy a haza védelmezésében részt vegyenek és a többi szabad polgárokkal egyenlő jogokat élvezzenek. A gimnasztika gyakorlását sokan csak agg korukban szüntették be.