Pavlovics képviselő becsületszavára fogadta a képviselőházban, hogy a nagy-kikindai vasúti állomásnál nem bántalmazott iskolás gyermekeket a Szózat és Himnusz énekléséért. Az Ujvidéken megjelenő „Zasztava” szerb ujságban is kijelentette, hogy az ellene emelt vádak igaztalanok; ő gyakran jár Nagy-Kikindára, de ott soha sem bántalmazott senkit. Megválasztása óta – ugymond – a képviselőházban hajsza kezdődött ellen, a melyet bizonyos oldalról tervszerűen folytatnak.

A szegedi főügyészség által megtartott vizsgálat azonban terhelő. Tanu van elég. A megvert két gyermek is az eddigi hireknek megfelelően adták elő a történteket. A már hetek előtt történt esetkor a vasúti kalauzok kiváncsian lévén a felbőszült és szitkozódó úr kilétére, kérték a jegyét, mire ő arczképes igazolványát mutatta. Aschinger Ferencz szegedi főügyéhelyettes e hó 18-ikán Nagy-Kikindára utazott és az ottani törvényszék előtt bünvádi feljelentést adott be Pavlovics ellen a két bántalmazott gyermek atyjának, Hirsch Engelber alibunári váltóőrnek és Pósa Mátyás topoloveczi pályaőrnek nevében, sulyos testi sértés miatt. Egy harmadik feljelentést is tett Pavlovics ellen a magyar nemzet ellen való izgatás czimén.

Mindezek után a szegedi főügyészség a képviselőházhoz fordult, hogy Pavlovics mentelmi jogát függessze föl. A képviselőház mentelmi bizottsága a kérelmet sürgősen tárgyalta, miután a képviselőház nyári szünetére elintézetlenül hagyni nem akarta. Junius 20-ikán reggel 9 órakor a bizottság összeült, s meghallgatta Pavlovics képviselőt, a ki az ellene emelt vádak valóságát tagadta s maga kérte mentelmi jogának fölfüggesztését. Szivák Imre előadó ismertette az eset előzményeit, a tanúvallomásokat és a vizsgálati iratokat. Minthogy ezekből a bizottság meggyőződött, hogy zaklatás nem forog fönn, egyhangu határozattal ugy döntött, hogy a Háznak Pavlovics mentelmi jogának fölfüggesztését inditványozta s jelentése tárgyalásának sürgősségét a Háznak figyelmébe ajánlta. Egy óra mulva a Ház tárgyalta is az ügyet és Pavlovicsot kiadta a biróságnak.