Montenegro kicsiny fővárosának, melyről a minap tartott fejedelmi esküvő alkalmából a szokottnál többet beszéltek, nem sok nevezetessége van. Még a legérdekeseb ezek között a cetinjei piacz.

A piacz a város közepén fekszik; a Fő-utcza és a Zetszka-utcza közt meglehetős nagy térségen terűl el. Árnyas fák szegélyezik, a Fő-utcza felé eső oldalon pedig egy hosszú fedett csarnok húzódik végig. Ez alá vonúlnak télen s a rossz idő elől.

Vasárnap és csütörtökön van a heti piacz. Ide hozza a cetinjei és a környékbeli nép csekély eladnivalóját, a mi egy-két pár csirkéből, egy-két darab báránykából, kecskéből, kecsketejből, juhtúró- és sajtból, silány, aprószemű krumpliból és kevéske kukoriczából vagy a maguk szőtte ruhaszövetből, ingvászonból áll.No meg tüzelőfát is ott árúlnak. Érdekes, változatos kép tárúl az idegen elé, a mint a piaczot megpillantja.

Az asszonyokon jobbára fekete szoknya és sötét pruszlik van, melyre egy hosszú fehér köpenyt öltenek. Hajukat tekercsbe fonják s a tekercsből fátyolszerű csipkehimzés omlik nyakukra. A leányok többnyire világosszürke ruhában járnak; ugyancsak hosszú fehér köpenyegük van.

Hajukat szintén tekercsalakban fonják homlokuk köré, de a csipkedísz helyett mindnyájoknak fejét a nemzeti, fekete szegélyes piros sapka fedi. Igy járnak a gazdagok s szegények egyaránt. A gazdagokat csak aranyhimzésű pruszlikuk különbözteti meg a szegénysorsú nőtől.

A parasztférfiakon szűkposztónadrág és piros zubbony van. Csizmát és bakancsot hordanak. Mindegyiknek derekát piros öv veszi körűl, melyekben pisztolyaikat tartják. Fejükön a nőkéhez hasonló sapkát viselnek. A sapkák tetején H. I. (I. Nikola) a fejedelem kezdőbetűje van kivarrva.

Ez a tarka, festői tömeg teszi változatossá a különben egyhangú cetinjei életet. A piaczon kívül az asszonyokat nem igen láthatni az utczákon. Az asszony a házban van elfoglalva, míg a férfiak az utczákon sütkéreznek, vagy a kávéházban ülnek.