A Páris – bécsi automobil távverseny az eddig megtartott ily nemű versenyek legnagyobbika egyúttal az év legjelentékenyebb sporteseménye lezajlott.

Az Automobile Club de France már évekkel ezelőtt foglalkozott ezen verseny tervével, mely végre hosszú vajudás után a megvalósulás stádiumába lépett.

A távverseny teljes sikerrel dicsekedhetik; nemcsak az automobil – iparra nézve jelentőségteljes az, hanem az automobil-sportokra is, mert rendkívüli akadályokkal kellett itt megküzdeni, melyeknek legyőzése számos áldozatot – sajnos emberéletben is – követelt, de minden nagy vívmánynak meg vannak áldozatai s ezen nagy erőpróba, melyet gépek és versenyzők egy aránt kiálltak, a haladás egy új korszakának kiinduló pontját fogja képezni. A verseny lefolyásából már eddig is egy igen fontos tény konstatálható, t. i. az, hogy nem épen a leggyorsabb menetű, hanem a legjobban, legszolidabban szerkesztett, tehát legkitartóbb gépek voltak a győztesek.

A verseny engedélyezése több ország kormányától függvén, sokáig kétséges volt és így a tulajdonképeni előkészületre, mely ily nagy távra óriási munkát igényel, alig maradt néhány heti idő, annál nagyobb elismerés illeti mindazokat, kik azt aránylag oly simán lebonyolították.

A franczia automobil-gyárak eme nagy küzdelme, melyben körülbelül 150 versenyző vett részt és melyben 1430 km-nyi óriási távot 25-26 óra alatt tettek meg, M. Renault győzelmével végződött, ki saját gyártmányú könnyű kocsijával 25 óra 51 percz alatt érkezett be elsőnek, a mely időeredményhez 19 perczet számított hozzá a versenybíróság az utolsó ellenőrző állomáson a jelentkezés elmulasztása miatt.