Az ókor gyermekvilága semmivel sem különbözött a jelenkorétól. A gyermekvilág játékai többé-kevésbé minden népnél, minden korban ugyanazok.

Az ókori gyermekek ép ugy nyargaltak vesszőparipákon, akárcsak a mieink, a deszkán éppen ugy hintáztak, még a leányok is, mint manapság. Labdajáték, kötélhuzás, birkózás, futás, ugrás stb. éppen olyan kedvelt gyakorlata volt az ifjuságnak akkor is, mint mostan.

A gyakorlatok tanításánál az ifjuság korához alkalmazkodva, óvatossággal jártak el, a gyengébbek és fiatalabbak könnyebb, az erősebbek és idősebbek nehezebb gyakorlatot végeztek, rendesen a nap délutánján. Kimerülésig senkinek sem volt szabad gyakorolni, sőt megkívánták, hogy bizonyos könnyedséggel dolgozzanak. Mindenkire a tornatanítók (paidotribosz) és gimnaszták felügyeltek, a kik nagy különbséget tettek az ifjak és a férfiak gyakorlatai között.

A görögök gyakorlatai voltak: futás, ugrás, birkózás, gerely-, (kopja) vetés és korong- (diszkosz-) dobás, melyeket együttvéve ötös-gyakorlatnak (pentathlon) neveztek.

E gyakorlatok mindegyikének fontos szerep jutott a testnevelésben s összegében is, mint látjuk, az egész test arányos képzésére szolgáltak s egyuttal harczászati szempontból is egyformán szükségesnek tartattak.