Úgy politikai, mint közgazdasági életünknek uralkodó planétája ez idő szerint a vámkérdés és pedig mint az Ausztriához való viszonyunk, mind a külföld tekintetében. A reichsrat, melyet az év elején választottak, nem jobb a réginél, sőt lehet mondani, hogy a tulzó és magyar-ellenes elemek nagyobb tért nyertek.

Ez az új reichsrath, melynek első feladata lett volna törvénybe iktatni a rég megállapitottt, az uralkodó jováhagyásával is ellátott kiegyezési javaslatokat, e feladatának nem felelt meg, de sőt elárulta, hogy e javaslatokat változatlanul elfogadni nem is hajlandó, mert oly határozatot fogadott el, mely utasitja az osztrák kormányt, hogy kezdjen új tárgyalásokat a magyar kormánynyal a javaslatoknak Ausztriára nézve kedvezőbb módositása tárgyában.

Az osztrák kormány, a helyett hogy egész politikai sulyát latba vetette volna a javaslatok változatlan keresztülvitele érdekében, maga is belement a reichsrath határozata által jelzett áramlatba s ma úgy állunk, hogy a reichsrath vagy nem fogja tárgyalni a kiegyezési javaslatokat, vagy ha tárgyalja, bizonyosan el fogja azokat utasitani. Ha pedig a kiegyezés s az annak lényeges részét tevő vámközösség törvénynyé nem válhatik, méltán felvethető az a kérdés, hogy mi értelme van annak, hogy a kormányok mégis tovább tanácskoznak a közös önálló vámtarifa felett?