Ristori Adelaide babérkoszorúja

Róma központi részének egyik keskeny utczájában, a Santa Maria in Monterone templom mellett egy dísznélküli külsejű házban lakik most, megérve nyolczvanadik évét, Olaszországnak s egyuttal az egész világ szinművészetének legnagyobb tragikája, Ristori Adelaide, férje révén Capranica del Grillo marquisné.

Öregkora daczára is teljesen ép testi és szellemi erőben él a köztiszteletű matróna, a ki Margit özvegy királynőjének mondhatni bizalmas barátnője. A mint egykor a művészetnek élt s ennek erejével bámulatba ejtette az egész világot: úgy most, élte alkonyán is mások jóvoltán fáradozik a jótékonyság terén és nincs az a jótékony mozgalom Rómában, melyhez hozzá ne járúlna s nincs szűkölködő, a ki hiába fordúlna hozzá segélyért.

Most január 29-én töltötte be nyolczvanadik évét s ez alkalomból mindenfelől a tisztelet nyilvánulásai szálltak felé, uralkodók küldötték neki emlék-ajándékaikat, az olasz nemzet pedig mint újabb kora egyik legnagyobb nőalakját ünnepli.

Az olasz félsziget összes nagyobb szinházaiban ünnepi előadások voltak ez alkalommal, melyek jövedelmét a nagy művésznő saját kivánsága szerint nyomorba jutott olasz művészek segélyezésére fordították. Tömérdek album, virág-adomány és más emléktárgy között, melyeket Ristori születése napján kapott, legszebb alkalmi ajándék volt a drámai művészetek előmozdítására alakúlt társaságé: egy művészi ezüst babérkoszorú, melynek minden levelére hosszú és dicső művészi pályájának egy-egy emlékezetes napja volt rávésve.