Ha végig tekintünk a mult év eseményein, azt látjuk, hogy mind politikai, mind közgazdasági tekintetben nagyjából ugyanolyan a helyzet, mint most esztendeje volt.

A különbség csak az, hogy mind a két irányban sulyosbodott az állapot. Politikai irányban az által, hogy közelebb jutottunk a megoldásra váró kérdésekre nézve kitüzött határidőkhöz, közgazdasági tekintetben pedig az által, hogy azok tünetek, melyeket előbb csak fenyegetőknek tartottunk, ma már tényleg bekövetkeznek. Két oly esemény, mely a dolgok rendje szerint a legnagyobb hatást gyakorolhatta volna a viszonyok alakulása: a parlamenti választások a politikaiakra, az aratás a közgazdaságiakra, - majdnem minden hatás nélkül maradt.

A mi túlnyomólag földmívelés után élő országunkban nagy és üdvös hatása lehetett volna egy jó aratásnak, kivált ha ez jó terményárakkal párosult.

Ez azonban nem következett be. Nagyon közepes aratás mellett megértük a terményáraknak még az eddiginél is nagyobb hanyatlását. S így a mezőgazdaság nem adhatta meg az üzleti életnek s a vállalkozási szellemnek azt a lökést, mely nélkül sem az ipar, sem a kereskedés nem képes lerázni magáról a tevékenységét megdermesztő pangás bilincseit.

Úgy politikai, mint közgazdasági életünknek uralkodó planétája ez idő szerint a vámkérdés és pedig mind az Ausztriában való viszonyunk, mind a külföld tekintetében.

A reichsrath, melyet az év elején választottak, nem jobb a réginél, sőt lehetne mondani, hogy túlzó és magyar-ellenes elemek nagyobb tért nyertek. Ez az új reichsrath, melynek feladata lett volna törvénybe igtatni a rég megállapított, az uralkodó jóváhagyásával is ellátott kiegyezési javaslatokat, e feladatának nem felelt meg, de sőt elárulta, hogy e javaslatokat változatlanul elfogadni nem is hajlandó, mert oly határozatot fogadott el, mely utasítja az osztrák kormányt, hogy kezdjen új tárgyalásokat a magyar kormánynyal a javaslatoknak Ausztriára nézve kedvezőbb módosítása tárgyában.