Országgyűlési vita a nemzetiségekről

1902 | Február

Lindner Gusztáv a szász képviselők nevében kijelenti, hogy elfogadják a költségvetést, de a bizalom dolgában nem értenek egyet a többséggel. A nemzetiségi kérdésről bővebben akar nyilatkozni. Ismerteti az 1890-iki szász népprogrammot, a melynek értelmében a magyar nyelv mint állami nyelv jogosult… (Nagy zaj.)

Lengyel Zoltán: Gyönyörű elismerés! Köszönjük!

Lindner Gusztáv: Az 1868. évi XLIV. törvényczikk a szabadság legkisebb mértékét tartalmazza. (Nagy zaj.)

Pichler Győző: Abszurdum ilyet mondani a magyar képviselőházban!

Dániel Gábor elnök: Pichler képviselő úr ne beszéljen közbe! (Nagy zaj.) Egy hang középről: Mi megszereztük a hazánkat!

Pichler Győző: Önöket megtűrték, nem maguk szerezték ezt az országot! (Nagy zaj.)

Leszkay Gyula: Az volt a hiba, hogy befogadták Magyarországba az ilyen népet. (Nagy zaj és mozgás.) Az elnök Pichlert rendreutasitja.

Pichler Győző: Bánom is én! Tessék rendreutasitani huszonötször! Az elnök Pichlert ujból rendreutasitja. (Nagy zaj.)

Leszkay Gyula: Tanítsák meg, mit szabad egy szásznak beszélni! Az elnök csenget és csendet kér.

Pichler Győző: Ez tanította Kolozsvárott a közjogot!

Lengyel Zoltán: Ugy kellene elbánni önökkel is, mint a hogy Poroszországban a lengyelekkel elbánnak. (Nagy zaj.)

Lindner Gusztáv: Csalódnak, a kik azt hiszik, hogy a szászok Erdély rendi alkotmányának helyreállitásáról álmodnak. Csalódnak azok is, a kik azt hiszik, hogy a szászok kifelé törekednek. (Fölkiáltások a baloldalon: Talán csak nem tagadják?

Leszkay Gyula: A nagy németek nem fogadnák be! (Nagy zaj.)

Lengyel Zoltán: Menjenek vissza oda, a honnan származtak! (Nagy zaj; az elnök csenget.)

Lindner Gusztáv: A szászok elismerik az állami nyelv jogosultságát az 1868. évi XLIV. t. cz. által vont korlátok között.

Barta Ödön: Mégis hallatlan, hogy egy magyar állampolgár így mer beszélni!

Lindner Gusztáv elismeri, hogy magyar államban a magyar elem vezérszerepre van hivatva. (Nagy zaj.) A vezérszerep alatt azonban nem érti a fensőséget, a föltétlen uralmat. (Hosszan tartó nagy zaj; fölkiáltások a Ház minden oldaláról: Rendre! Rendre! Hol van az elnök?) Elnök: csenget, s a nagy zajban rendreutasitja Lindnert; a rendreutasitást még kétszer kell megismételnie, s csak akkor szünik a „Rendre!” kiáltozás.

Lindner Gusztáv: A szászok semmi egyebet nem kivánnak, csak a törvény teljesitését. A költségvetés a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Nagy zaj.)

Papp József (román): Szükséges, hogy minden politikának főczélja, a haza egysége legyen. Hatvan évvel ezelőtt még nem volt nemzetiségi küzdelem Magyarországon; azelőtt az e hazában lakó román faj szerette hazáját és hű volt hozzá; izgatók nélkül ma sem zavarná meg semmi a békességet. A hazai románok már évszázadokkal ezelőtt jelentékeny szolgálatokat tettek e hazának s jutalmul igen sokan kaptak nemességet már Nagy Lajos kezében is. A nemzetiségek beolvasztása tehát nem volna lehetetlenség, ha megtalálják a módját. A román passzivisták semmi miatt nem panaszkodhatnak, legföljebb csak népük csekély értelmi foka miatt. De ennek nem oka a kormány, a mely elegendő iskolát állít. Miért nem küldik oda a román gyermekeket? Mert ott magyarul is tanulnak. De hát oly nagy baj az, ha egy román megtanulja az állam nyelvét?

Barabás Béla: A románok között kellene igy beszélnie! (Nagy zaj.)

Papp József: A választók előtt is mindig igy beszélt. (Helyeslés.) A dakorománizmusról csak annyit mond, hogy azok ellen, a kik e hazát szétdarabolni akarják, igazolt e legszigorubb eljárás is. (Taps a jobboldalon. De szünjék meg a bizalmatlanság ama románok iránt, a kik hüek hazájukhoz. A költésvetést elfogadja. (Éljenzés és taps.)