A képviselőházban megindult költségvetési vitának érdekesebb része még hátra van. A kifogások ama hosszu sorozata közül, melyek a kormány pénzügyi és közgazdasági politikája ellen hangzottak, eddig legfeltűnőbb volt az a vád, hogy a magyar kormány a bevételeknek alacsony előirányzása segitségével száz milliókra menő lappangó tartalékokat gyűjt.

Ez a vád, sajnos, nem állja ki a birálatot, mert a pénztári készletek 200 millió korona körül ingadoznak, s ha ebből az összegből leszámitjuk azt a 95 millió koronát, mely a valutarendezés czéljaira le van kötve, a megmaradó összeget nem tekinthetjük tulságos nagynak, különösen tekintettel az állami kezelés alatt álló óriási üzemekre – államvasútakra, postára, állami gyárakra, stb. a bevételeknek szándékosan alacsonyra előirányzásánál a kormány czélja nem a pénztári készletek felhalmozása volt, hanem az, hogy mérsékelje az állam irányában támasztatni szokott nagyon is messze menő követeléseket, ezek közt a közös hadügyminiszter követeléseit is.

Ezzel az eljárással elértük azt, hogy bár az országgyülés évenként utólag – a megállapitott költségvetés keretén kívül – sok millióra menő kiadást szokott megszavazni, deficzitünk mégsem lett.