A mint hogy Budapestet el sem lehetne képzelni a várpalota, a citadella, Mátyás-templom és Lánczhid nélkül, ép úgy elválaszthatatlan képétől, utczai életétől immár a villamos kocsi is, mely halk csöngetésével figyelmezteti az embert, hogy vigyázzon.

S most már nem is hiába szól intő csöngetése, nem úgy, mint eleinte. Az első években ugyanis igen sok embert elgázolt, míg ujabb időben már örvendetesen alább szállott a balesetek száma, elannyira, hogy a hivatalos statisztikai kimutatás szerint immár a lassan döczögő terhes kocsik több áldozatot szednek, mint a gyorsan tova sikló villamosok. A közönség vigyáz már rájuk, mig a terhes kocsiknak oda se néz.

Tömérdek kisérletet tettek különféle mentőkészülékekkel, de úgy látszik, csak egyetlen biztos mentő van: az óvatosság, még pedig első sorban a közönség részéről. A statisztikai kimutatás szerint tiz baleset közül tulajdonkép csak egyszer hibás a villamos, a mikor az eleje üt el az utczán járókat, mig kilencz esetben a kocsi oldalainál esik a baj, vigyázatlan le- és felszállások alkalmával, stb.

A villamos különben rendívül népszerű s reggeli hat órától kezdve éjjeli tizenegyig úgyszólva mindig zsufolva van. A mi nem is csoda, mert vonalai most már az egész várost és környékét beágazták s nehány fillérért nagy távolságokra szállítja az embert.

Azonban ha általában mindig sokan járnak is a villamoson, igazi szüretje akkor érkezik el, ha az időjárás megváltozik: esni, vagy havazni kezd. Ilyenkor mindenki igyekszik a villamosba húzódni s még talán a tizedik szem hó se esik, midőn le kell ereszteni a kis táblát, melyre ez van írva: „Megtelt”. No, de mindjárt jön a második, harmadik, tizedik kocsi s egymás után fedél alá jut mindenki.

Ha nagyon rosz az idő, még a kis tiltó táblának sincs tekintélye. Hiába hirdeti rendületlenűl, hogy „megtelt”. A közönség valósággal ostrom alá fogja s megmutatja, hogy milyen is hát a kocsi, mikor igazán megtelt.

Képünk is egy ilyen ostromot tüntet fel hóesés idején. Jobbról-balról, előlről, hátulról tódulnak a jámbor villamosra, veszedelemben forog még a megállóhelyen táborozó utczai kofa is, - s egy percz alatt már be van véve a havas tetejű mozgó vár, mely végre is nem tehetvén egyebet, megadja magát sorsának, csönget s összezsúfolt terhével morogva tovább sikamlik.