A pipről

Nagyon ismeretes a csirkék nyelve hegyein gyakran előforduló keményedés, a melyet pip-nek szoktak nevezni.

A gazdasszony mihelyt észre veszi, le szokta csípni, gondolván, hogy így meggyógyítja a gurnyadozó baromfit. Ez a pip pedig korántsem valami külön betegség, hanem csak a nátha következtében fejlődik ki.

A baromfi-nátha sokszor magától is meggyógyul, ha az állatokat jól szellőzött, de hidegtől óvott helyen tartják.
Ha azonban sulyos alakban jelentkezik, vagy leterjed a lélekző csőre is, czélszerű kátrányos gőzöléseket használni, a mi legkönnyebben úgy történik, hogy melegített téglára, vagy bádogfedőre kátrányt cseppentünk, hogy a beteg baromfi az elpárolgó orvosságot beszívja. Azonkívül czélszerü az orruk nyilását kevés vaselinnel, vagy más zsiradékkal bekenni.

Mikor a nátha meggyógyul, a nyelven levő fehéres hártya, vagyis a pip leválik.
Teljesen oktalan állatkinzás tehát a pipnek leválasztása. Ez csak arra jó, hogy a nyelvet kisebezze, megvérezze, a mi azután a beteg állapotát még súlyosabbá teszi, mivel a különben is étvágytalan baromfi táplálkozását még inkább megnehezíti.