A legközelebbi két vagy három század lefolyása alatt a tudományok terén oly találmányok kerültek napvilágra, melyekről elődeinknek mégfogalmuk sem volt, mindamellett vannak olyan dolgok, melyeket a régiek jól tudtak, ma pedig már csak hírük maradt fenn.

Így példáúl, az egyiptomiak évezredek előtt királyaik és főembereik hulláit oly tökéletesen bebalzsamozták, hogy az angol nemzeti muzeumban levő múmiákon az enyészet legcsekélyebb jele sem látható. Ezen eljárás titka úgylátszik örörkre elveszett.

A világhírű sheffield-i aczélgyárban a legkeményebb és legtökéletesebb aczélárúk készülnek, mindamellett a gyár nem volna képes oly aczél kardpengét előállítani, a milyet a szaraczénok több száz évvel ezelőtt gépek nélkül készitettek. A régi szaraczén pengékkel még most is bármely hadsereg lovassági kardját egy csapásra ketté lehetne vágni. A mely gyáros a szaraczénok most már feledésbe ment titkát fölfedeztné, ezzel miliókat szerezhetne.

Mai napság a mesterséges gyémántokat tíz vagy tizenkét különféle módon készítik, de a régi franczia mesterséges gyémántokat, melyeket a valódi drágakövektől még a szakavatott hollandi ékszerkészítők sem tudnak megkülönböztetni,- most senki sem utánozhatja.

Azt a módot, melylyel a régi görögök és egyiptomiak a köveket és téglákat összerakták, jelenleg nem ismeri senki. A titok nem a felhasznált kövekben vagy téglákban rejlik, hanem az akkori czementben és habarcsban, melyek készitéséhez ma nem értünk.

A vegyészet, mint tudomány jelenleg már a tökéletesség igen magas fokára jutott, de azért mégsem vagyunk képesek a régiek festékeit utánozni, melyek példáúl Pompeji és Herculaneum kiásott falain most is teljes fényben és szépségben díszlenek.