A klubok nagy száma jellemzi leginkább azt, hogy mily nagy szerepet játszanak azok az angol közéletben. Túlzás nélkül mondható, hogy nincs angol férfi, a ki ne tartoznék valamelyik klub kötelékébe, sőt igen gyakran kettőbe, háromba is; egy politikaiba, egy művészetibe és egy sportkulbba. A párisi clubman – ez az annyira divatos jelzés a franczia előkelőségben –tisztán angol eredetű, a mint már neve is mutatja, de e szó londoni értelme még annál is többet fejez ki.


Egy igazi „fashionable” angol klub első és fő kelléke: a külön saját palota, csaknem szállodai jelleggel, a melyben a tagok a kényelem minden raffinementját feltalálhassák. A „country-gentleman” (földesúr) londoni látogatásai alkalmával a klubjába száll, a hol szobát, könyvtárakat, vivó - és fürdőtermeket, szóval a legelegánsabb otthont találja.

Mint egy nagy család, úgy élnek benne a tagok, menten a kiváncsi külvilág indiszkrécziójától. Magános, család nélküli férfiak barátokat, társaságot találnak ott s meg vannak kimélve az elhagyatottság unalmától. Ez a gyakorlati czélja az angol klubéletnek.


E kényelemen kívül azonban még számos más járulékai is vannak ez intézményeknek. Az igen elegáns londoni klubnak például az az egyik pontja alapszabályaiban, hogy tagjaiért hitelek igénybevételekor jótáll; váltót girál, pénzügyi műveleteket eszközöl stb., a melyeknek végrehajtására saját klubbeli ügyvédjük van.

A ki a tagok közűl ezzel visszaél, az –természetesen – kizáratik s e kizáratás bélyege igen messzeható folt; megbecstelenítőbb a börtönnél is. Viszont az is természetes, hogy a tagfelvételt nagyszabású czeremóniák előzik meg.