Sajátságos látványosságban részesültek Szent István napján a főváros lakói. Vagy kétszáz tagból álló társaság, többnyire asszonyok, vonúltak végig katonás rendben a nagy körúton, a Margit-híd felé tartva. Elől egy leány fehér zászlót vitt, utána egy csoport szép dallamokat énekelt kótából, a menetben pedig rúdra erősített táblákat is lehetett látni, ilyesféle feliratokkal: "A bűn minden bajnak okozója", "Boldog nép, a mely féli az Urat" s más efféle.

A lavina módjára szaporodó kíváncsi tömeg aztán csakhamar rájött, hogy ezek bizony babtisták, még pedig nem mindennapi dologra igyekeznek, nevezetesen keresztelésre, a melyet a Duna hullámaiban fognak végrehajtani, mert hiszen e szent hajdankorban is folyóvizekben szoktak volt keresztelkedni.

Megérkezvén az ájtatos menet a Duna-partra, a pap egymásután belevezette az új hívőket, szám szerint hetet, a vízbe s minek utána megáldotta, egészen lemerítette a hullámok közé. A keresztelés után megint felcsendűlt az ének s az immár számban meggyarapodott jámbor hivők, azon módon, a hogy jöttek, megint visszamentek a Hunyadi-utczai imaházukhoz.

A baptista felekezet fő fészke Anglia, de kivált Amerika, hol számuk a másfél millió körül van. Hazánkban 1846 óta kezdettek terjedni, de nagyon lassan, bár a múlt század 70-es évei óta némely helyen tekintélyes számú hívőket szereztek, kivált a fővárosban, Bihar, Szepes, Liptó, Pozsonymegyékben és a Bácskában.

Egyszerű, jámbor emberek. Azonban nem hiába, hogy Amerika a főfő erősségük, de úgy látszik, az amerikai szellem kezd is hatni rájuk. Mert nyilván azért tették épen Szent István napjára eme nagy keresztelési felvonúlást, s azért hirdették annak leendő bekövetkeztét már jó előre alkalmas módokon, hogy a szent király napjára felözönlő vidékiek is hadd lehessenek tanúi a nagy eseménynek: hátha egynehány meg is térne!

A mint hogy ennek az előmozdítására nem is mulasztották el a keresztelésre összecsődült nézőközönség közt feles számú apró könyveket osztani szét, melyekben részletesen le vannak írva a baptista vallás hitel