Sokan vannak Budapest lakosai közűl, kik mihelyt a nyári meleg napok beállanak, vagy legalább naptár szerint be kellene következniök, benaftalinozzák a szőnyegeket s egyéb molyoktól félteni való holmit, leeresztgetik az ablakfüggönyöket s egy kis aggodalom kiséretében: vajjon valami betörő nem tesz-e időközben látogatást, útnak indulnak nyaralni, üdülni, hegyek közé, tavak mellékére, vagy legalább Törökbálintra.

Mások azonban azt állítják- s ezek száma évről-évre szaporodik,- hogy kitűnőbb nyaralóhely a világon Budapestnél nincs, hol minden kényelmet és szórakozást bőven megtalál az ember, az apró vidéki "üdülőhelyek" kellemetlenségei nélkűl.

Legfeljebb a forró napok alkalmatlanok, de hát ott a Városliget, a Margitsziget, a budai felséges hegyek; van ott hűvös is, aztán vannak lombos fák és madárdal bőven, a különféle pompás fürdőkről nem is szólva. Ehhez a véleményhez csatlakozik, akarva, nem akarva, azoknak nagy száma is, a kik dolgaik miatt nyáron is a fővároshoz vannak kötve.

Ilyenformán aztán a nyár szerfelett megélénkíti fővárosunk kiránduló-helyeit s kivált vasárnap úgyszólván minden fa árnyéka alá jut egy-egy család. Különösen a városligetben. Mert ez legközelebb van s a villamosok szellős kocsijai néhány fillérért hamar oda szállítják az embert. Azonkívül a Városliget fái közt mindenféle nyárias szórakozásra, időtöltésre bőségesen van alkalom.