A *nagy* Kitchener, kifeszített mellel, öntelt ábrázattal érkezett a londoni Paddington pályaudvarra, hol diszes társaság, köztük a walesi herczeg várta, hogy legalább egy kézszorítással üdvözölje az *óriás*-t.

London lázban van és nem győzi ovácziókkal. Kitchener pedig kimondhatatlan nyugalommal tűri mindezt, mintha ennek így kellene lenni. Hiszen megérdemli, - gondolja magában, - legyőzte a nálánál is hősebbnek tartott búrokat és szerzett hazájának (sok anya egyetlen gyermekének feláldozásával) földet, pénzt.

A míg a tüntetés tart, míg Kitchener ünneplői dicshymnuszokat zengnek, addig a *békés*búrok sok fejtörést okoznak – zavarásaikkal. Hiába, a rugó csak addig marad a dobozban, míg az zárva van! Végre mégis kipattan.

Képünkön Kitchener vezér fogadtatását látjuk.