A walesi herczeg, atya és királya előtt térdelve, leteszi a hűségesküt. A Szt.-Pál székesegyház hatalmas harangjai zugva kondulnak meg, hogy egy világtörténeti esemény bekövetkezését hirdessék. Az angol királyt, India császárját, VII. Edvárdot koronázzák.

Óriási tömeg lepi el az utakat, hol a diszes menet halad; a Buckingham palotától a templomig, mely nem győzi a örömrivalgással. A király és kisérete pedig ezalatt a templomba ér s megkezdődik a hivatalos czeremónia, aztán a koronázás aktusa.

Az ezután következő üdvözléseket a koronás király a templom hajójában felállott trónszéken ülve fogadta. Sorba járultak a trón elé a magas papság, a nemesség, majd büszke tartással, és magasan tartott fővel s walesi herczeg.

Könytelt szemekkel fogadja VII. Edvárd fia hüségesküjét, aztán magához öleli és csendben sirnak mind a ketten…

A körülállók szemeiben is megcsillan egy-egy könycsepp s mindenkin észrevehető a megindulás, melyet ez a megható jelenet idézett elő. De íme jelt adnak a koronázási ünnep folytatására. A királynét koronázzák...