Az első hazai, s egyben a világ hetedik turista egyesülete a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Ótátrafüreden alakult meg 1873. augusztus 10-én. Az egyesület célul tűzte ki a Tátra és a Kárpátok feltárását, megismertetését. Feladatának érezte az idegenforgalom fejlesztését, előtérbe helyezve a Szepesség természeti kincseinek bemutatását. A szervezet élete és munkája három korszakra osztható, amelyet székhelyeiről: késmárki (1873-1883), lőcsei (1884-1891) és iglói (1891-1920) korszaknak nevezhetünk.

A késmárki korszak, avagy a látványos útépítések korszaka (1873-1883):
Az első időszakban a régi járhatatlan utakat ill. a kezdetleges ösvényeket tették járhatóvá. Jelzett utakat építettek olyan csúcsokra (pl. Tengerszem-csúcs, Nagyszalóki-csúcs), amelyek hegymászó tudást nem igényeltek. A veszélyes csúcsok felé vezető utat láncokkal látták el. Így jöttek létre a Tarpataki-völgyben, a Felkai-, és a Zöldtavi-völgyben jelzett turistaösvények.

Tíz év alatt nyolc menedékházat épített fel az egyesület a turisták által leginkább látogatott helyeken. Voltak közöttük igazi „menedékek” is, amelyek még nem szolgáltak szállásként. Mégis nagy fejlődést jelentett a korábbi állapotokhoz képest, amikor a természetet járó vándor éjszakára épp csak be tudott húzódni egy-egy sziklatömb alá. Még ma is megtaláljuk az erdőkben az ún. tüzelőköveket, amelyekkel elzárta az ideiglenes szállása bejáratát. Felépült a Rózsa-menedékház a Tarpataki-völgyben, a József menház a Csorba-tónál, a Hunfalvy menház a Felkai-tónál és a Majláth menház a Poprádi-tónál.

Több védőkunyhót és eső ellen védő fakunyhót emeltetett az egyesület. Tátrafüred mellett több nyaralótelep is kinőtt a földből pl. Csorba-tó, Új-Tátrafüred, Alsó-Tátrafüred, Matlárháza, Barlangliget stb.
Elkezdődött a „vezetőképzés” is ebben a periódusban. A túravezetőket nyilvántartásba vették, képezték, vezetői könyvet írtak elő számukra és képességeik szerint három csoportba sorolták őket. Elsősegély nyújtási alapismeretekre oktattak őket és sí tanfolyamokat szerveztek nekik. Egységes díjszabást vezettek be a vezetésre.

Elkezdődött a Tátra tudományos feltárása is. Két professzort kell megemlíteni ezzel a munkával összefüggésben. Dezső Dénes professzort, aki a Tátrai tavak mélységének hivatalos vizsgálatát végezte ill. Roth Sámuel professzort, aki a Bélai-Tátra és a Jávor-völgy barlangjait fedezte fel.

A lőcsei korszak (1884-1891):
Két fontos történése van ennek a periódusnak: megépül az ún. Tátra körút kocsiút, ami a fürdőtelepeket köti össze ill., megnyitják a poprádi Kárpát Múzeumot.
A Tátra körút egy részét a régi út: a Tolvaj-ösvény képezte, amelyet már 1590-ben említenek a források. A fürdőtelepek létrejöttével vált égetően szükségessé a jól karbantartott út. A turistaforgalom nőtt, a településekre pedig áthatolhatatlan fenyves erdőkön keresztül lehetett csak eljutni. Először kétméteres lovaglóutakat építettek, majd elkészült a Tátrafüredet és a Csorba-tavat összekötő négy méter széles kocsiút. 1888-ban adták át a 19 km-es útszakaszt, amelyet Klotild főhercegnőről Klotid-útnak neveztek el. Érdekes dolog, hogy a Tátrafüred-Tátraszéplak közötti szakaszon az út használatáért és kiszélesítéséért vámot szedtek.

1893-ban megépítették a Tátrafüredet Barlanligettel összekötő utat. Mária Terézia főhercegnő és férje Károly Lajos főherceg 1889 nyarán átkocsizott a Tátrán. E neves esemény emlékére az utat Mária Terézia útnak keresztelték el. További utak épültek és tették lehetővé még be nem járt területek felfedezését a turisták számra. 1908-ra még egy a Tátra belsejében húzódó alagút terve is papírra került, de sajnos soha nem került kivitelezésre.
1919-ben kapta az út a „Tátra körút” elnevezést, amelyet 1937-ben a szlovákosítási folyamat során Szabadság-útra változtattak.

Az iglói jorszak (1891-1920):
Ebben a periódusban alapították Tátralomnicot és a már meglévő üdülőtelepek is fejlődésnek indultak. Egyre népszerűbbé vált a hegymászás és növekedett az igény a magasabban fekvő területeken is menedékházak kialakítására. Ekkor jött létre a Téry menedékház az Öt-tó mellett.
Támogatta az egyesület a Tátráról készült kalauzok és térképek kiadását ill. a hegység leglátogatottabb pontjain emléktáblákat állíttatott fel a Tátra-kutatók emlékére. Meg kell említenünk pl. Fuchs Frigyes emléktábláját Ó-Tátrafüreden, Frölich Dávid emléktábláját a Zöld-tó melletti Frigyes menházban, Göran Wahlenberg emléktábláját a Téry menedékházban stb.