Londonban igen sok a női klub; több mint a szintén igen nagy számú férfi klub. Csak egy kis szemlét kell tartani a londoni Boverstreeten, hol a délutáni theához siető hölgyek egész árja hullámzik, hogy a női klubok kedveltsége és látogatottsága felől meggyőződjünk.

Ezek annyiban különböznek a férfiak kaszinóitól, hogy tagjaik inkább napközben, különösen a délutáni thea idején, míg a férfi körök inkább este és éjszaka népesednek be. S a női társaskörök általában sokkal népesebbek is, mint a férfi-kaszninók.

Sőt a tizenkét legnagyobb londoni női egyesületnek oly sok tagja van, hogy az újonnan jelentkezőket gyakran nem vehetik be s így ezeknek – nem egyszer százával – várniok kell, míg számunkra hely ürül. Az élet az ilyen társaskörökben igen egyszerű: a tagok itt alig tesznek egyebet, mint ozsonnáznak, olvasnak, csevegnek.

A férfikaszinók lázas hangulatai, szilajabb mulatságai, a milyeneket a kártyaszobákban tapasztalni lehet, itt ismeretlen dolgok. Nagy és áldásos jelentősége van a női kluboknak a vidékről Londonba jövő nők számára.

Ezeket megszabadítja a szállodai élet költségességétől és ridegségétől. Majdnem mindenik ugyanis úgy van berendezve, hogy egyszerre több idegennek teljes ellátással szolgálhat. Természetes tehát, hogy a nők szivesebben keresik föl ezeket a nekik megfelelőbb légkörű helyeket, mint a zajos nyilvános szállodákat. S nem utolsó dolog az se, hogy ezek a magán-hotelek sokkal olcsóbbak, mint a nagy, mindenki számára megnyíló szállodák.