Nemzeti Szinházban az ünnepi héten kerűlt ötvenedik előadásra Gárdonyi Géza nagy sikert aratott falusi szinműve: „A bor”. Rendkívüli érdekes jelenség és talán egyetlen a maga nemében, hogy egy év leforgása alatt magyar eredeti szindarab ötvenszer kerűl elő.

Két örvendetes oka van ennek. Az egyik, hogy az idők áramlatának folytonos hullámzása nyomán változott a közizlés; a másik meg, hogy a szinész természetszerűleg megérzi az intést és művészi odaadással szolgálja a közönség finomúlt lelki szükségletét.

Szivre, kedélyre jótékonyan ható tiszta légkör vonúl át a népéletből vett ezen történeten és minden egyes szereplő részéről szetetteljes tolmácsolásra talál. Egytől-egyig ugyanazok adták ma is, a kik elejétől páratlanúl álló diadalra vitték a darabot. 

Teljes összhang van itt, a szerepek jelentékenységére tekintet nélkűl, az egész előadás folyamán. Gyenes most is a régi tőrülmetszett parasztgazda. Rokonszenves jellemre, szivre egyaránt. A feleségét Császárné adja, mindig egyforma nemes lelkületet öntve a szerepébe.

Ligeti Juliska és Rózsahegyi bájos idyllje most is nyilt tapsokra ragad. Ujházi falusi birója kabinetalakítás. Vizvári mint Durbints sógor, mindig egyforma mosolyra fakaszt. Györgyné és Gabányi a rátartó, de jólelkű jómódú öreg embereknek hűséges typusai. Gerő Lina, Vizváriné, Latabár pedig egytől-egyig a való életet szolgálják alakitásaikkal.