A természet legérdekesebb jelenségei közé tartoznak kétségtelenűl azok a rovarok s más állatfajták, melyek testük bizonyos részéből fényt árasztanak. A Szent János-bogarat, mely a legközönségesebb ilyen állat, bizonyára mindenki ismeri: nyári éjszakákon csapatostól nyüzsögnek a pázsiton, bokrokon. 

Mindeddig azonban senki se gondolt arra, hogy ebből a költői bogárból s általában a világító állatokból hasznot lehetne húzni. Egy párisi természetbúvár, Dubois Rafael fejében azonban megfogamzott az eszme s mivel ily irányú kisérletei eddig is sokat igérő eredményűek voltak, valószinű, hogy az élő világító anyag a jövőben gyakorlati valósággá válik. 

Hogy e gondolat megvalósítása mennyire hasznot hajtó volna, nyilvános lesz, ha megtudjuk, mily drága aránylag ma minden világítószer. A legelterjedtebb s kétségtelenűl a legjobb, a villamos világítás nagy pazarlást kíván: ugyanis az ív- és izzólámpák, melyeknek csak világítás volna a feladatuk, a beléjük vezetett villamos erély nagy részét hő formájában adják ki, a mi pedig fölösleges. A villamosság tehát ma még nincs elég gazdaságosan kihasználva.

Képzelhető tehát, hogy egy olcsó és jó világítási eszköznek nagy jövője lehet. Mivel pedig a világító erő forrásának gazdaságos kihasználása teszi a világító anyagot olcsóvá, nyilvánvaló, hogy az oly fény, melyet a természet ilyen gazdaságos úton állít elő, az ember számára is olcsó világító szer lehet.

Már pedig bebizonyított dolog, hogy az amerikai világító bogárkák például negyvenszer olcsóbban, azaz negyvenszer kevesebb villamos erély fogyasztásával hoztak létre ugyanannyi fénymennyiséget, mint a mi legjobb ívlámpáink.

Bennet, egy más természettudós szerint a világító czápa hasának ragyogásával képes volna egy egész szobát megvilágítani a repülő halaknál viszont a száj-üregből sugárzik a fény, mely szintén igen erős. Legfényesebben nyilatkozik azonban meg ez az állati világító erő az olykor látható tenger-égéseknél, melyek a tengerben úszó apró világító állatkák milliárdjaitól származik.

Hátra vannak még a baktériumok. Az orvosi tudomány és a tekhnika már gyakran volt kénytelen foglalkozni ezekkel a végtelen kicsi, az állat- és növényvilág határán levő sejt-képződményekkel, hogy azonban egyszer lámpásul lesznek használhatók, erre még eddig senki sem gondolt.

Most azonban Dubois rájött, hogy az ú. n. photobakteriumok, azaz világító bakteriumok legjobb és legolcsóbb világító anyagot adják. Legjobb az az anyag, oly értelemben, hogy szemre a lehető legkevésbé bántó, a mit például a villanyfényről nem lehet elmondani. Olcsó pedig annyiban, hogy az általa kifejlesztett sugarak közt roppant kevés a világításra használhatatlan hő-sugár, ú. n. *fekete sugár*.