Széll Kálmán belügyminiszter a vidéki hatóságok figyelmét fölhivta a vándorló konyhákra, melyek a szegény nép olcsó élelmezésére Oroszországban nagyon beváltak. Ennek a szokásnak rendezését óhajtja a miniszter. Az oroszok Khinában és Japánban látták az ilyen mozgó konyhákat, melyek bizonyos időben, bizonyos helyen megjelennek s a szegény nép ezekről látja el magát főtt étellel. A kormányelnök felhivja leiratában a városokat, hogy szóljanak hozzá e kérdéshez, vajjon ez az intézmény meghonosítható-e nálunk?

A leirat melylyel Széll Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter a vidéki városok figyelmébe ajánlotta a mozgó konyhák intézményét: iparos körök régi óhajtásának megvalósitását jelzi. Az országos iparegyesület már huzamosabb idő előtt felhivta a kormány figyelmét a Höhnke féle központi konyhavállalatra, mely Berlinben a szegények igazi áldása, a hol nagy gőzerővel, orvosi felügylet alatt erőteljes házikoszt készül, melyet aztán külön e czélra szerkesztett fütött kocsikban visznek a szegénylakta városrészekbe.

A kormány figyelmét méltán ragadta meg az a tanulság, hogy mig a Laczi-konyhákban és szegényes kifőzőkban kellő egészségügyi ellenőrzés nélkül, sokszor egyenesen veszedelmes kotyvalékkal szolgálják ki a szegényeket, addig a mozgó konyhák által olcsó, egészséges és tápláló koszthoz jutnának a munkások is.