A francziák és németek ez idő szerint legjobban erőlködnek, hogy megvalósítsák az emberiség legfőbb óhajtását, a kormányozható léghajót. A legcsekélyebb siker lázba hozza őket és a legnagyobb kudarcz után sem hagytak fel újabb és újabb kísérleteikkel. Pedig ezek a kísérletek nagyon drágák: száz és százezer frankba kerülnek évenként.

Miután a két német: Zeppelin gróf és Ganswindt Herman ballonos léghajóikkal nem bírnak eredményt elérni, a franczia Santos Dumont egyedűl maradt ezen a téren.

Egyszer, teljes szélcsendben sikerült neki megkerülni az Eiffel-tornyot, és a francziák oda voltak az örömtől. Azt hitték, végre megvan a kormányozható léghajó, a világ ezt is nekik köszönheti. Maga Santos Dumont büszkén jelentette ki, hogy teljesen megoldotta a problémát és hogy igényt tart a százezer frankos díjra, a melyet Henry Deutsch tűzött ki annak, a ki léghajóval az Eiffel-tornyot háromszor megkerüli.

A nagy feladatnak Dumont több ízben neki is indúlt, de egyetlen próbálkozása sem sikerűlt többé. A pályadíj feltételei értelmében a párisi léghajós-klub parkjából kellett felszállnia. Mindjárt a második felszállnia. Mindjárt a második felszállás ez évi augusztus 3-án rosszul végződött. Egy gyönge szellő előbb a fák közé, aztán a parkban levő tóba sodorta a léghajót, miközben néhány kötél elszakadt, és a léghajót, miközben néhány kötél elszakadt, és a léghajó hídja, a melyen Dumont és a motor foglalt helyet, a vízbe merűlt.

Csak nagy erőfeszítéssel lehetett az óriási ballont helyére visszavonszolni. A harmadik felszállásál, aug. 8-án a léghajó kijutott a parkból és egy ideig vígan haladt a Mars-mező felé. Ott azonban ismét elkapta a szél, és átvitte a Szajnán. Hasztalan volt a vitorla-csavarnak minden erőlködése. Dumont kénytelen volt a gáz egy részét kiereszteni, és a ballont emberekkel czipeltetni haza.

A negyedik felszállás augusztus 27-én szintén jól kezdődött, de annál szomorubb véget ért. A léghajó mintegy tizenöt méter magasra emelkedve, egyenesen az Eiffel-torony felé vette útját. De alig ért ki a parkból, a szél belekapaszkodott és ellenállhatatlan erővel nekivágta egy háromemeletes ház ereszének.

Az összeütközéstől a ballon rögtön behorpadt, a gáz kitódult, a kötelek elszakadtak és az alumíniumhíd a földre zuhant. Santos Dumont csak úgy tudta életét megmenteni, hogy egy ablakpárkányba kapaszkodott, a honnan aztán néhány munkás szabadította meg. Ez alkalommal a léghajó, a mely negyvenezer frankba kerűlt, majdnem teljesen tönkrement.

Még ez a balsiker sem vette el Santos Dumont kedvét. Azóta folyton dolgozik, hogy új és tökéletesebb léghajót alkosson. Nem akarja belátni, hogy a ballon a léghajózás czéljaira egyáltalán alkalmatlan és vele a nagy feladat soha sem lesz megoldható. A szakemberek tulnyomó részének legalább ez az álláspontja és a tapasztalás igazat ad nekik.