A Margitsziget melegvizű forrásaira időről-időre felfigyeltek. 1866-ban Zsigmondy Vilmos próbafúrásokat végzett. A gyógyvíz 118 méter mélyből tört a felszínre, 42,5 fokos volt és kén, kalcium, magnézium, szénsav tartalommal bírt.

Az építkezés két év múlva kezdődött el, amiről a korabeli legolvasottabb magyar képeslap, a Mi újság? így írt:

„A szigeten erősen folynak a munkálatok s a gépház, egy nagy fürdőépület, mely a kádfürdőket foglalja magában, már tavaszra készen lesz. … Sokan bámulják már is a magasra szökellő meleg forrást, melynek kellemes vize minden eddig létező budai vizet felülmúl. E forrás gyógyhatása a Nemzeti Színház egyik tagján már be is bizonyult, kinek idült májbetegségét rövid idő alatt meggyógyította.”

Az építkezés 1868-tól 1870-ig tartott Ybl Miklós tervei alapján. 1877-ben a Vasárnapi Újság cikkében már a fürdő látogatottságát elemezte.

„A Margit-sziget az idén sokkal látogatottabb, mint tavaly volt. A fürdőt több beteg használja, mint eddig s a lakások legnagyobb része ki van bérelve. A vendégek névjegyzékéből még csak egy szám jelent meg 209 vendéggel. Ezek között a külföldet még csak egy bukaresti magánzó, a monarchia másik felét pedig egy bécsi házaspár s egy gráczi úr képviselik; a többi lakó vendég fővárosi és vidéki.”