Összhangzó elismeréssel s általános tetszéssel fogadta a közvélemény, szinházi sajtónk, valamint közönségünk azon szerződtetést, mely W. Krammer Terézt a magyar kir. Operaházhoz csatolt, mit e legkiválóbb zeneműintézetünk első drámai hősnőjét.

E ritka kitüntetésnek csak kisebb tényezője volt az, hogy Krammer Teréz magyar művésznő, budapesti születésű, jó magyarcsaládból; a kozmopolitizmus szelleme művészetünkben, főleg a zene terén, fájdalom oly megszokott, hogy egy részt a hazai talentumokat, ha itthon kiváló kiképzést nyertek is, könnyedén bocsátjuk külföldre s még ez sem elég ok mindig arra, hogy visszakivánjuk és mint a magunk kitünőségével ragyogjunk.

Krammer Teréz Németország szinpadain gyorsan feltünő pályát futott meg, mig drezdai udvari operaénekesnővé lett. Szerepköre páratlanúl gazdag; énekelt száznál több nagy szerepet, olasz, franczia, német klasszikus mesterek remekeit, többek közt „Leonorá”-t, „Aidá”-t, „Traviatá”-t, „Neddá”-t, „Margaretá”-t, „Micaelá”-t, a Próféta „Bertá”-ját, „Paminá”-t, „Agathá”-t, „Sába királynőjé”-t, „Undiné”-t.

Az egész Wagner-szerepkört: „Elsá”-t, „Erzsébete”-t, „Vénus”-t, „Évá”-t, „Sentá”-t, „Siegelindé”-t; s ez óriási repertoirba be tudta illeszteni a legellentétesebb művészi feladatokat is; a zenedrámák mellett a vig operával, sőt Offenbach, Strausz operettjeivel is, mint a „Szép Galathea”, „Denevér” elragadta a közönséget.

Operaházunk a sikerdús működést, a műsor gazdagodását bizton várhatja az új primadonnától, ki nem fog késni az elsőrangu eredeti szerepek bemutatásával, minő például „Bánk-Bán” "Melindája", melylyel visszatértekor készül meglepni közönségét.