A függetlenségi párt vezére, Kossuth Ferencz, november 16-ikán érte meg 60-ik születésnapját. A párt, melynek élén áll, s az ország számos helyéről a függetlenségi pártkörök, továbbá a személyes ismerősök üdvözölték Kossuth Ferenczet e napon.

Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedüs Sándor kereskedelmi miniszter is levélben tolmácsolták jó kivánságaikat. A vezetése alatt levő s az utolsó választásoknál számban is annyira gyarapodott országgyülési párt testületileg jelent meg Kossuth üdvözlésére s Thaly Kálmán alelnök inditványára elhatározta, hogy a Kossuth-név tiszteletének évről-évre való megünnepléséről intézkedik.

És pedig oly módon, hogy közadakozásból diszes serleget készíttet, ennek neve Kossuth-serleg lesz, rendeleteése pedig az, hogy minden év márczius 30-ikán, Kossuth Lajos halálának napján Budapesten lakomát rendezzenek Kossuth elveinek hirdetői. A lakomán a párt valamelyik tagja alkalmi beszédet mond s a serleget a dicsőült emllékére üriti ki. A serleget Kosuth Ferenc fogja őrizni haláláig, halála után pedig a párt elnöke.

A függetlenségi párti képviselők testületileg jelentek meg e hó 16-ikán Kossuth Ferencznél és Thaly Kálmán alelnök üdvözölte a párt nevében, közölvén vele a párt határozatát. Kossuth Ferenc mélyen megindulva válaszolt.

Ezután megemlékezett gyermekkoráról, s anyjával, testvéreivel a hazából való távozásáról. Látom most is, - igy szólt, - a mint körülvett az osztrák zsoldosok sokasága, és egy őrült magyar ember, mint császári biztos, mellemre szegezi töltött pisztolyát, melytől a kis gyermek nem ijedt meg. (Lelkes éljenzés.)

Látom a börtön falait a pozsonyi várban, hol Haynau is fölkeresett. Magam élek még e hazában azok közül, kik a számüzetés keserü napjaiban az európai sajtóban a magyar kérdést a világ szemei elé tartottuk. (Éljenzés.)

Emlékszem rá, édes, fájó érzelemmel, hogy én is fészket raktam az idegenben, de a sors kiragadta belőle életem társát. (Kossuth elérzékenyült és néhány perczig nem tud beszélni, a jelenlevők mind meg voltak hatva.) Bocsássátok meg, hogy nem tudtam erőt venni magamon emlékeim e szomoru pontjánál, tudjátok, hogy az ilyen emlékek a legerősebb embert is megtörik; azt is tudjátok, hogy a küzdelemben én férfi vagyok, bár halottaim fölött könyezni tudok. (Lelkes éljenzés.)

Eljöttem én is a halottal, hogy az ő nyomába lépjek, sokkal kevesebb tehetséggel, de épen annyi hazaszeretettel. (Lelkes éljenzés.) Első lépteimet a hazában sok szeretet, de sok irigység és gyülölködés kisérte; irigylették nekem sokan e szeretet s azt a nagy nevet, mely egyetlen örökségem és mely terhes örökség, mint Thaly helyesen mondaná.

De azóta az irigység lassanként elnémult és csaknem általábossá lett az a meggyőződés, hogy engem nem dicsvágy hozott haza, hanem a tiszta honszeretet, a kötelességérzet. (Lelkes éljenzés) Most már ugy hiszem, mindenki elismeri, hogy hátralevő életemet a hazának kell szentelnem és hogy becsületes szorgalommal kell dolgoznom elveink, atyáim elvei megvalósitásán. (Hosszas éljenzés.)

Ezt teszem én lankadatlanul s a haladó kor a szorgalmat nem fogja csökkeni bennem. (Zajos éljenzés.) Hiszem és tudom, hogy a magyar hazafiság s a ti segedelmetekkel be fogjuk vezetni nemzetünket az állami függetlenség erős várába és minden támadás ellen meg fogjuk védelmezni hazánk biztos jövőjét. (Hosszas éljenzés.)

Végül Kossuth egyenkint is megköszönte a tisztelgők figyelmét; azután még több üdvözlő küldöttséget fogadott.