A templomban való hanyag megjelenést – negligentia in divinis – az iskolai év végén kiadott bizonyítvány egyik rovatába bevezették, a mi az illetőnek sok bajt és kellemetlenséget okozhatott. A hittanár (exhortator) előadása előtt, mely rendesen hétfőn és pénteken 9-től 10-ig tartott, a nem katolikus hitvallású hallgatók a tanteremből eltávoztak. Azonban téli időben sok szegény sorsú hallgató szivesen maradt ülve a jól fütött tanteremben.

A hallgatók névsorát, vagyis az úgynevezett katalogust a tanárok nagyobb része belátása szerint hetenként legalább egyszer, egy előre meg nem határozott napon felolvasta. Az ilyenkor ok nélkül meg nem jelent hallgatókat egyszer komolyan megintették, másodszor pedig a tanári kar elé idézve, egy- vagy kétnapi börtönre – egyetemi carcer-re – itéltettek. A carcer-ban ülő hallgatók az egyetemi pedellustól csekély fizetésért ennivalót kaphattak.

Ha valamely egyetemi tanuló többszöri megfeddés és büntetés ellenére is meg nem javúlt, a tanári kartól „consilium abeundi”-t kapott, vagyis azt javasolták neki, hogy az egyetemből kilépve, más életpályát válaszszon. A tanárok tanulóikat bármely napon fölszólíthatták feleletre, s miután ily formán senki sem tudhatta, mikor kerül rá a sor, az előadásokra figyelni és a tankönyveket forgatni kénytelen volt.

Első felhivásra az illető azt felelhette,h hogy: „non sum paratus” (nem készültem el), - de másodszor e mentséget a tanár már nem fogadta el. Minden évfolyamban két félévi általános vizsgát tartottak, a midőn a tanulók kitünőeknek, vagyis eminenseknek, azutát 1-ső, 2-ik s végre a 3-ik vagyis utolsó osztályba tartozóknak nyilváníttattak. A 2-ik osztályba jutottak pótvizsgát tehettek, de már a 3-ik osztályt kapott hallgatók a tudományos pályát rendesen odahagyták.

Az egyetemi fegyelem elég szigorú, sőt bizonyos tekintetben túlszigorú volt. A gyakran kávéházakba, korcsmákba és szinházakba járó tanulókat szemmel tartották, sőt oly nyilvános helyek is voltak, melyekbe egyetemi polgár nem járhatott. Ilyen volt például a „Hét választó fejedelem”-hez czimzett korcsma, a Váczi-utczában (a mostani Nemzeti szálloda helyén), a „Két pisztoly” czimű kávéház, stb.

Egészben véve a budapesti egyetemi fiatalság erkölcsi magaviselete mindenkor kifogástalan volt. Midőn 1848 márczius 15-ike után nehány héttel fegyvert kellett fogni, a tantermek látogatóinak túlnyomó többsége a táborba vonúlt és csak a bénák, betegek, meg azok maradtak hátra, kiknél a bátorság hiányzott, bár ilyen alig akadt a sok közt.