Mindnyájan gyanakvók és bizalmatlanok más nemzet fiai iránt, sőt többé-kevésbé gyűlölik is őket, s e tekintetben anynyira mennek, hogy még azon önkéntes csapatokat is roszsz szemmel nézték, kik velük harczoltak az angolok ellen.

Kiváncsiságuk szinte határtalan. Ha idegen téved farmjukba, először az elmaradhatatlan kávéval kinálják meg, aztán a kérdések özönét intézik hozzá, melyek hihetetlen naivságot, gyermeki észjáráshoz hasonlót árulnak el, s ez ostromot előbb nem is hagyják abba, míg valamenynyi kérdésükre választ nem nyertek.

Fő szenvedélyük a vadászat. Fegyverével a boer, mely nélkül még békében is csak ritkán mutatkozik, páratlan ügyességgel bánik. Ebbeli tehetségüket többször volt alkalmam bámúlhatni.  Vadászszenvedélyük kielégitésére minden alkalmat megragadnak.

Egy ütközet alatt, midőn a rajvonal előtt egy antilop ugrott fel, magam voltam a szemtanúja annak, hogy az ellenségre többé nem is figyeltek, öszszes érdeklődésük az állat elejtésére irányúlt. Közvetlen veszélynek parancsoló szükség nélkül nem igen szereti magát kitenni, ezért hadállások megostromlására ritkán birhatók rá, valamint gyakran távoznak az ütközetből s lovaikra kapva, elmenekülnek olyankor is, midőn a helyzet válságossá alakúl.

Személyes tapasztalataim mondatják ezt velem. Viszont magasztalással kell kiemelnem, hogy főkép a háború kezdetén kifogástalanúl viselték magukat s oroszlánokként harczoltak; annál különösebb tehát, hogy Kronje tábornokot és seregét ért katasztrófa után harczkedvüket veszítve, nemkülönben önbizalmukban csalatkozva, alig lehetet rájuk ismerni, mintha csak kicserélték volna őket. De aztán ismét magukhoz jöttek. Halált megvető bátorságuk ragyogó bizonysága volt 1881-ben a Majuba hegy  megrohanása is, oly tett, mely a legelső európai seregnek is becsületére vált volna.

Mindebből látszik, hogy a boer is csak ember, s mint ilyen, tökéletlen! Egyszer kishitűség győz rajta, s megbénitja lelke erejét, máskor ismét csodákat mível hősiességével. Legfőbb erénye a boer népnek, mely előtt feltétlenül kalapot kell emelnünk, s ez: rajongásig menő szabadságszeretete.

Csak ezt ne bántsák, csak ehhez ne nyúljanak, mert ha legdrágább birtoka, a szabadság forog kérdésben, nem habozik többé elszántsággal vértezni fel magát, s nem tekint mást, minthogy e fenyegetett kincsét vére hullása s élete árán is megvédelmezze. A békés és hidegvérű boer polgárból egy csapásra meganynyi vitéz katona lesz, a kik készek egy szálig elveszni megtámadott szabadságukért, mert mindent eltűrnek inkább, csak idegen önkényt és szolgalánczot nem!

Befejezésűl még néhány szót arról: milyen a boer otthona? Farmját dombtetőre, vagy domb lejtőjére építi, hogy onnan szemmel tarthassa gazdaságát és állatjait. Nagy kiterjedésű földje és legelője tüskés dróttal van keritve, hogy jószága, mely ott gulya és csordaszámra él, idegen területre ne tévedjen: ablakából vagy háza előtt ülve, tekintetét mi sem korlátozza. Sőt ha szomszédja kéményfüstjét látja, képes új otthont alapítandó, máshová költözni.

Műveltségi foka csekély a boernak, e mellett konzervativ, s minden újításnak természeténél fogva ellensége, mi pedig a haladásnak és kulturának akadálya; ám ezen ne ütközzünk meg, hisz mióta Dél-Afrikában az angolok megvetették lábukat, a szegény boer nép üldözött vad lőn, s ha tovább vonult új hazát keresni, hol végre szorongattatásai után megpihenhet, hajlékát itt csak alig épitette fel, máris megjelent kinzója, hogy megfoszsza birtokától, és hogy ráuszitsa a benszülött törzsek gyilkos hordáit, s mind meszszebb kergette ismeretlen pusztaságok felé; ruhája nem volt, mert ez a végtelen vándorlás közben leszakadt róla, vadállatok bőrébe bújt tehát, s egyedüli vigasztalója a Biblia volt, a mely ma is hű kisérője.