Fiumében már évek óta ideiglenes állapotok uralkodtak; e helyi hatóság működése megakadt, mert a magyar kormány a városi hatóság (raprezantanza) önkormányzati követeléseit nem találta összeegyezhetőnek a magyar állam tekintélyével.

Az utóbbi időkben ennek a viszálynak kiegyenlitése is megkezdődött. A városi hatóság bizottsága ismét megalakult, az új polgármester, Mayländer az esküt letette, a mit előbb vonakodott megtenni. Széll Kálmán miniszterelnök pedig a képviselőház február 23-iki ülésén benyujtotta a törvényjavaslatot, mely Fiume közigazgatását szabályozza.

Fiume sérelmesnek tekintette, hogy közigazgtási ügyekben az első felebbezésre nincs helybeli hatósága, ha pedig a magyar közigazgatási bizottságok mintájára állitnak ott föl közigazgatási bizottságot, ebbe magyarul értő tagokat kell választani, mert a legfelsőbb, a harmadik foku bíróság Budapesten székel.

Széll a kényes ügyet úgy intézte el, hogy Fiuméban csakugyan nem lesz közigazgatási bizottság, hanem teendőit ráruházta a magyar kormány fiumei képviselőjére, a kormányzóra, a ki mellé négy tagu kormányzói tanácsot szervezett. Ez a testület magyar nyelven tárgyal és magyar nyelven vezeti jegyzőkönyveit.