A majmok nyelve

1901 | Március

Hogy sok állatnak van valami beszédféle módja arra, hogy magához hasonlókkal megértesse magát, - rég ismeretes. Sőt régi időkben a bölcseség legfelsőbb fokának tekintették, ha valaki érti az „állatok nyelvét”.Az első, a ki természettudományi kutatás eszközeivel vizsgálta az állatok, különösképen pedig a majmok beszédét, egy amerikai tudós volt, R. I. Garner , a Cincinnati város állatkert igazgatója.

Kutatásai eredményét terjedelmes könyvben tette közzé, a mely a tudós világban nem csekély figyelmet keltett. Garnert az vezette kutatásai meginditására, hogy a cincinnati-i állatkerben megfigyelt egy csapat kisebb majmot, a melyek fallal elválasztott közös ketreczben voltak egy nagy mandrillal, de úgy, hogy az elválasztó falnak egy kis nyilásán át bemehettek nagyobb társukhoz.

A mandrill helyiségében levő kis majmok, mit Garner észrevette, megfigyelték ennek minden mozdulatát és értésére adták a maguk helyén maradt társaiknak. Hoszszas megfigyelés után Garner elérte azt, hogy a kis majmoktól hallott hangokból megértette, mit csinál a mandrill, még akkor is, ha ezt nem látta, vagyis: megértette a majmok beszédét. Megtudta, hogy az egyik hang azt jelenti: a mandrill alszik, a másik azt, hogy a ketrecz verandján van, stb.

Ezután az amerikai tudós fonográfot szerzett. Egy majompárt, melyek eddig együtt laktak, elválasztott egymástól. A nősténynek néhány hangját fölfogta a fonográfba s reprodukálta a hím előtt; ez erre olyan mozdulatokat tett, mintha megismerné a hangokat, meglepetve kereste társnőjét, odament a fonográf tölcséréhez s mélyen beledugta a karját.

Ettől a sikertől fölbátoritva Garner egy sereg különböző majom hangot vett föl fonográfján, reprodukálta, tanúlmányozta s különöben is ügyes állati hang-utánzó lévén, nemsokára sikerült neki utánozni.

Ekkor nagyon feltünő kisérletekbe fogott. Az egyik hang például a kapuczinus-majomnál valami ilyesformát jelentett: kellemes-kivánatos. Mikor ezt a hangot hallatta Garner, a kapuczinus majom barátságosan jött hozzá s evett a kezéből.

Ekkor Garner hirtelen egy másik hangot hallatott, a mely a majom számára körülbelül a „támadás” fogalmát fejezte ki – s a kapuczinus majom eszeveszetten menekült a ketrecz legtetejére s ezután is két hónapig tartott, a mig ismét ki tudta békiteni.

Egy bizonyos hang körülbelül viz vagy tejivást jelent. Garner ezt hallatta egy este egy kis kapuczinus-majom előtt, a mely fáradtan heverészett a helyén, de meghallva a hangot, megfordúlt, a ketrecz elejére ment, majd midön Garner újra hallatta az „ivási hangot” a majom bögréjéhez ment, de mivel ez üres volt, fölkapta s az elé az ajtó elé tette, a hol az ételt szokták neki benyújtani.

Ha megtöltötték a bögrét, beledugta ujját és lenyalta; ha pedig elvették a bögrét, hangosabban hallatta az ivási hangot s követelőzve nézett Garnerre. Garner szerint a majmoknál majd minden hangot valami mozdulat kisér, a melynek egy másik ugyanazon fajtájú majomnál bizonyos meghatározott értelme van.

Egy külön hang fejezi ki a tagadást, vagyis azt, hogy: „nem” – „nem kell” – „nem lehet” – „akarom”. – S érdekes, hogy ezt a hangot hasonló fejcsóválás kiséri, mint az embernél a tagadás kifejezése. Egy hang a mely, a mennyiben át lehet irni emberi hangokra, ilyesformán hangzik: i – cs – g – k meglepetést, félelmet, figyelmeztetést, veszedelmet, valami szokatlan eseményt fejez ki, egy másik, a torokban suttogva ejtett „c – h – i” hang valami oly dolog közeledését jelenti, a melytől nem kell félnie. Egy különös nyávogás azt jelenti: „ide gyere”, vagy „ne menj ki”, vagy: „ne hagyj magamra”.

Ezek a majomhangok Garner szerint nem esetlegesek, hanem állandók. Ha a majom beszélt, szünetet tart s vár a válaszra; ha nem kapnak választ, ismétlik a hangot s ránéznek a megszólitottra. Ha egyedül vannak, sohasem hallani tőlük e hangokat, nemkülönben akkor sem, ha valami mással vannak elfoglalva.

Garner kutyákkal is tett kisérleteket. Egy terrier kutya-kölyök ugatását fölfogta a fonográfban s aztán közölte az anyjával, a mely hallgatag, jóindulatú és eszes állat volt. A kutya-anya – minden jel arra mutatott, - megismerte a fia hangját, felelt neki s meghökkent, mikor sehol se tudta megtalálni a kölykét, sem a szobában, sem a fonográf tölcsérében. Más kutyák fonográf útján közvetített ugatására legfeljebb ha morgott egyet, különben a füle botját se mozditotta.

Az az érdeme minden esetre megvan az amerikai tudósnak hogy roppant türelemre és éles megfigyelő tehetségre valló vizsgálatiaival útat tört tudományos kutatás emez eddig járatlan földjén. Ha az ő nyomain mások tovább dolgoznak, nemcsak hogy biztosabb ismereink lesznek az állatok beszélő képességének határairól, hanem új világosság derűl az emberi nyelv egyes jelenségeire is.