Azt hinné az ember, hogy az állatkertekben tartott állatok táplálása valami könnyű dolog. A ragadozóknak odadobnak egy darab húst, a növényevőknek egy kis szénát, vagy füvet, a rovarevőknek egy rakás bogarat és egyéb semmi sem kell hozzá. Pedig nem mindig úgy áll a dolog, mert olykor egyik-másik állat táplálása nagyon sok bajjal jár.

Érdekes példa erre a majom, melyet Madagaszkárból hoztak a párisi állatkertbe s a milyen sehol sincs több egész Európában. Ezért nagy becsben tartják s vigyáznak, hogy baja ne essék. Már pedig ez az állat nem eszik egyebet, mint egy bizonyos, csupán csak Madagaszkár szigetén található rovart.

Mikor Párisba hozták, hoztak vele nagyobb mennyiségű ilyen rovart is. Ez a készlet azonban csakhamar elfogyott, s az állat táplálása sok gondot okozott őreinek. Mikor már csak néhány olyan rovar volt még, az állatkert egyik tudósának az az ötlete támadt, hogy megkóstolja, milyen ízű az a rovar.

Meg is evett egyet és azt találta, hogy tökéletesen olyan íze van, mint a tejszinhabos krémnek. Ezzel meg volt oldva a majom táplálásának fontos kérdése. Valami rovarnak kiszárított héjában tejszinhabos krémet töltöttek s úgy adták a derék majomnak. Izlett neki és nem vette észre a csalást.

Ettől fogva már könnyen rá lehetett szoktatni, hogy a krémet héj nélkül, magába egye. Azóta nagyon jól érzi magát és szépen gyarapodik.