Körber osztrák miniszterelnök és Wittek vasúti miniszter Gödöllőn jártak Ő Felségénél, hogy jelentést tegyenek neki az osztrák parlamenti helyzetről. Nagy fontosságu dolgok történnek ugyanis mostanában Ausztriában: a nagy vasúti beruházások és csatornajavaslatok. Hogy ezek Magyarország szempontjából is elsőrendü fontossággal birnak, már emlitettük.

Hogy a pártokat a nemzetiségi viszálykodástól elvonja, a mostani osztrák kormányelnök kormányra lépte után nyomban egy ugynevezett beruházási javaslatot terjesztett a reichsrath elé, mely szerint 482 millió korona fordittatnék uj vasútépitésekre. Ebből a rengeteg összegből 300 millió korona esnék az alpesi tartományokra és a két ausztriai főherczegségre, tehát tulnyomólag német tartományokra. Azért a csehek és a többi éjszaki tartományok képviselői kiegyenlitést követeltek s ezt kivánta nekik nyujtani a kormány azzal, hogy 750 millió korona erejéig csatornák épitését hozta javaslatba, melyek viszont tulnyomólag a Dunától éjszakra fekvő tartományoknak válnának előnyére. De a cseheket még a javaslat előterjesztése sem elégitette ki, hanem követelték, hogy a vasúti beruházások és a vizi utak egyidejüleg létesittessenek. Egy pillanatra ugy látszott, hogy a nemzetiségek kibékéltetésére számitott eme két nagy beruházási javaslatnak újabb összeveszés lesz a vége.

Egész héten át folytak a tárgyalások egyfelől a német pártok, másfelől a csehek és lengyelek között. A Körber-kormány mindent elkövetett a fenforgó érdekellentét is kiegyenlitésére s ugy látszik, ez sikerült is neki, mert a vitatkozó felek elvégre belátták, hogy ha ki nem egyeznek, akkor a várt nagy anyagi előnyökből egyiknek sem jut semmi, mert valamennyi beruházási terv dugába dől.

E bizalmas tárgyalások eredményéről tett jelentést Körber az uralkodónak Gödöllőn. Ezalatt az osztrák közvélemény egyéb tényezői is megmozdultak s nagy érdeklődéssel tárgyalják ezeket a nagy beruházási javaslatokat. Igy az osztrák agráriusok is, a kik követve a németországi agráriusok példáját, szintén előadják föltételeiket, melyek alatt a kormány csatornajavaslatát támogatni hajlandók. A napokban tartottak egy ily agrárius nagygyűlést, melynek jelentőségét emeli az, hogy az osztrák kormány szakelőadói is jelen voltak rajta. S e gyűlésen nyomban kitünt, hogy ennek a nagyszabásu osztrák közgazdasági mozgalomnak éle Magyarország ellen is irányul. Követelik ugyanis egyebek közt, hogy az osztrák vizi utakon a magyar termények drágábban szállittassanak, mint az osztrákok. S a közgazdasági kölcsönösségnek ezt a kijátszását, - mely kölcsönösség nélkül a vámközösség valóságos képtelenségnek tünik fel – az osztrák kormány jelenlevő képviselői egy szó ellentmondás nélkül türték.

Minden esetre jellemző tünetek közt megy végbe a czivakodó osztrák nemzetiségek kibékitését czélzó, tagadhatatlan nagyszabásu művelet. Körberben, ugy látszik, megtalálták végre azt az államférfit, a ki nem szólásformákkal működik, hanem ott ragadja meg az osztrák nemzetiségi vezetőket, a hol legérzékenyebbek: az anyagi érdekek oldalán. De ezek a dolgok komoly figyelemre intik a magyar államférfiakat. Ausztriának milliárdos beruházási politikája kényszerit bennünket, hogy résen legyünk, mert ha tétlenül nézzük azokat, a mik Ausztriában történnek, s mi is ki nem ragadjuk végre vizi utaink ügyét abból a tespedésből, a melyben évtizedek óta van, akkor gazdasági tulszárnyaltatásunk még nagyobb lesz, mint eddig volt.